"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a
mag soha nem látta még a virágot.
És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik
benne a gyönyörű virág lehetősége.
Hosszú az út, és mindig
biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és
semmit nem lehet garantálni.
Ezer és egy veszély leselkedik az úton;
csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba
rejtve biztonságban van.
De most tesz egy próbát: összeszedi
magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul.
A
küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a
sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s
a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.
A mag eddig
biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra
számára azonban rengeteg a veszély.
De a csíra elindul az ismeretlen
felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és
"miért?"
Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy
álom, és ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is.
Nagyon
viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."
Kommentáld!