Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
– Fáradt vagy, Simon?
– Nem, csak feltörte a saru a lábamat, azért sántikálok.
– Nincs már túl messze Kapernaum, ott megpihenhetünk. Talán ott találjuk a Mestert is és a többieket. Nem vagy éhes?
– Ennék, ha volna mit, Simon.
– Nálam van némi olajbogyó és néhány szem füge. Megeheted. Én nem vagyok éhes.
– Köszönöm. Addig legalább a lábamat is megpihentetem. Ott a domb hajlatánál látok egy vad fügefát. Az alá le is heveredhetnénk egy kicsit. Talán még gyümölcs is akad rajta.
– A Mester örül majd a jó híreknek. Mindenki várja Bethániába. Már itt is vagyunk, de jól esik leheveredni, Simon. Itt nem tűz úgy a nap.
– Érzed a mirtusz illatát, János? Kell, hogy legyen itt néhány bokor…
– Simon, baj van! Látod, kik jönnek ott a dombhajlaton az erőd felől? Errefelé tartanak. Rómaiak. Katonák. Úgy nézem, egy centúrió, az erőd századosa és katona-szolgája.
– Odébb kellene állnunk. Ismered törvényeiket. Ha kedvük tartja, vihetjük fegyverüket és holmijukat egy mérföldre. Többre nem kényszeríthetnek. Már itt is vannak.
– Felállni! – dörrent rájuk a centúrió –. Fiam… – szólt a szolgájához. – Az egyiknek add a pajzsodat, a kardodat és a dárdát, a másiknak a motyót. Egy mérföldet kötelesek vagytok velünk jönni és segíteni. Hová tartotok? – fordult Simonhoz.
– Kapernaumba.
– Az jó. Mi is oda tartunk.
– De az több, mint egy mérföld. – szólalt meg János.
– Szájat befogni! – reccsent rá a katona-szolga. – Kiszámoljátok az egy mérföldet, ahogy szoktátok. Különben számolni sem kell. Én jól ismerem az utat. Innen a nagy terpentinfáig egy mérföld. Onnan még egy mérföld Kapernaum. A fáig kötelesek vagytok hozni a terhet.
Ott vagy találtok valakit, vagy átveszem és mehettek, amerre akartok. Mi is megtartjuk a birodalom törvényeit.
Már indultak is, Simon és a bicegő János. Még annak örültek, hogy nem az ellenkező irányba kell menniük, mert akkor éjjelre sem értek volna Kapernaumba. Kissé mögöttük haladt a centúrió és mögötte a szolgája. Így vigyázta őket. Egy szó sem esett az úton, csak a Nap tűzött irgalmatlanul, és a száradó fű illata érződött. Egy olajfa-liget után, ami mögött kis tanya fehérlett az út kanyarulatában, már messziről látszott a nagy terpentinfa.
– Na, itt véget ért a köteles mérföld… – súgta János Simonnak. – Már alig bírom ezt a motyót, jól telitömték.
– János… – súgta vissza Simon – Tovább kell mennünk.
– Hát már hogy kellene?! Egy mérföld a köteles út! Ezt még ők is elismerték.
– De a Mester azt mondta a Galileai hegyen… emlékezz csak… „Aki téged egy mérföldre kényszerít, menj el vele kettőre!”
– Szájat befogni! – reccsent rájuk a centúrió.
A nagy fa alá értek, a katonaszolga már nyúlt a fegyverek és a batyu után, de a két tanítvány csak ment tovább. Némán, lehajtott fejjel, egyenletes léptekkel. A szolga meglepetten nézett gazdájára. Az maga is csodálkozva fordította fejét a két tehercipelő felé, mert ilyesmi még nem történt vele. Eddig bárkit elkaptak a környéken, hogy vigyék a katonai felszerelést, azok hangosan kiszámolták az egy mérföldet s már rakták is le a földre a terhüket. Ezek meg jönnek és cipelik zokszó és számolás nélkül.
Már Kapernaum fehér házai tűntek elő egy mandulafacsoport mögül, amikor olyasmit tett a centúrió, amit még eddig soha. A két férfi mellé lépett és megkérdezte az öregebbiket:
– Kik vagytok, hogy a második mérföldön is velünk jöttök? Nem vagytok itteniek?
– De azok vagyunk, uram. – szólalt meg Simon.
– Akkor miért jöttetek tovább?
– A Mesterünk azt mondta, ha valaki egy mérföldre kényszerít, menjünk vele kettőre. Ezért.
– És ki a ti mesteretek?
– A názáreti Jézus – válaszolta János.
– Különös ember lehet… – mormogta a centúrió. – De mintha már hallottam volna róla egyet s mást. Na, megérkeztünk. Adjátok át a szolgámnak a fegyvereket, s a holmit! Itt vagyunk az őrháznál.
– Simon és János befordultak az első Kapernaumi utcába, hogy megkeressék társaikat és a Mestert.
– Te Simon! – szólalt meg János, és a ház falának dőlve lehajolva fájó lábát dörzsölgette. – Ez a centúrió sohasem nem szólított volna meg bennünket a köteles mérföldön. Figyelted? Ránk se nézett. Csak a másodikon.
– És megkérdezte Mesterünk nevét – mormolta Simon.
– De csak a második mérföldön…. – dünnyögte maga elé János.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!