Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok
munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel
és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is
megmutathassa az új „álomautót”.
Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált
egy helyet ahova beparkolhat, és hátramenetbe kapcsolta az autót. Nagy
lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új
autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta
meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.
A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
„Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el
fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel
dobáld!”
„Bácsi kérem, ne haragudjon!” – válaszolta a fiú.
A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
„Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja
a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább.”
És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
„Ő
a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult
és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam
megdobni, hogy megállítsam magát.”
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.
Az eset után a kocsin sohasem javíttatta meg a fényezést. Az
megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy
a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.
Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha
nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk
Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is
folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket
hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.
Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel?
Kommentáld!