| |
A menyországba utazó kislány
A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az
"útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis
ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy
még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az
utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú
várakozástól, és úticsomagját fejpárnának használta, hogy kissé
kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle,
hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni
akarta a jegyet.
A kislány így felelt:
- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
- Az Úr Jézus - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a mennybe megy, és az Úr Jézus nem utazik rajta?
- Azt hiszem nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. - De miből gondolod?
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe
megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon
utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért
elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem
ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekli a
kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs kislánya?
- kérdezte a
kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta.
Megindult hangon válaszolt:
- Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennybe van.
- És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány
nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést.
Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt
mondta:
- Ez egy angyal!
- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben.
- Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:
- Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind
szeretik az Úr Jézust, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig
tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az Úr
Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.
- Édesanyád biztosan jó asszony volt - szakította félbe az egyik utas a kislányt.
- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó
ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten; és hogy
nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem
csak azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta bűneiket.
- A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta
meg, hogy a mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a
mennyben? Vagy nem is hisz az Úr Jézusban?
A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik
utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban
így felelt:
- Meddig vigyük magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak
úgy kiszálljon. Mi lesz ebből a gyermekből? - Komolyan aggódott miatta.
Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek: - Mit mondjak a kislányának, ha
találkozom vele a mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem
tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?
Azaz utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az
esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye
vasútállomásához, és le kellett szállnia.
Később azonban megtudta, hogy
Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és
hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg
semmit sem mondott nekik tervezett "mennyei útjáról".
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt.
De talán el kellene tűnődnünk
ezen: Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a
célállomást?
Hova vezet életünk útja?
Eldöntöttük-e már, hogy mi az
úticélunk?
|
Kommentáld!