Egyik évben megrendezték a hegymászó világbajnokságot. Országonként a legkiválóbbak, legtapasztaltabbak jöttek el, hogy összemérhessék tudásukat a világ legjavával. Természetesen a legprofibb felszerelésekkel érkeztek, volt aki olyan kiegészítővel jött, melyet az űrtechnológiában használatos alapanyagból gyártottak.

Azonban egy kis ország versenyzője kivétel volt. Ugyanis ahonnan jött, olyan szegénységben élt, hogy mindig mezítláb mászott, és annyira megszokta, hogy a versenyen levette a cipőjét. A legtöbb versenyző sanda szemmel nézett rá, és gúnyolódtak rajta, de ő mit sem törődött vele.

Egy hatalmas sziklafalat kellett megmászni, melynek rajtszóra kellett nekirugaszkodni, természetesen biztonsági köteleket használva.

Ahogy nekikezdtek a mászásnak, a mezítlábas hegymászó egyre nagyobb előnyre tett szert, mígnem végül ő ért fel elsőként a csúcsra.

Ahogy felért szokatlan dolgot kezdett csinálni. Fentről segíteni kezdett a többi versenyzőnek, hogy minél többen felmászhassanak, ugyanis olyan nehéz volt a falat megmászni, hogy sokan félúton inkább visszaereszkedtek.

A mezítlábas férfi így indokolta az esetet: „Mi értelme a csúcsra jutni, ha ott egyedül vagyok. Hiába kezdek el ünnepelni, mert mit ér az, ha nincs akivel megosszam. Inkább segítettem minél több embernek és bíztattam őket, hogy másszanak fel, mert fantasztikus érzés volt feljutni oda, és lenézni a mélybe, ami csodálattal tölt egy hegymászót. Inkább segítek másoknak, mintsem magányosan ücsörögjek és egyedül örömködjek.”

Ránk nézve példamutató magatartás, amit ez az egyszerű mezítlábas hegymászó tett. Életünk nagy része versengés, és arra törekszünk, hogy mi egyedül kerüljünk fel a csúcsra. Sokszor annyi emberen áttaposunk, a mélybe lökjük, csak azért, hogy mi érvényesülhessünk.

De az örömmámor után jön a józanodás. Rájövünk, hogy egyedül, magányosan vagyunk odafent. Csalódottak és frusztráltak leszünk, és az emberek elfordulnak tőlünk, vagy éppen irigykednek.

Kövessük a mezítlábas hegymászó példáját. Ha felértünk a csúcsra, segítsünk másoknak is feljutni oda. Ha valamiben sikert értünk el, osszuk meg másokkal azt, hogyan is érhetik el. Tanácsoljuk, segítsük őket: akkor lesz igazi gyümölcse a sikerünknek, ha mások is részesülnek belőle.

„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” Példabeszédek 11:25.