Milyen is egy nagyi? Emlékeimben fekete kendős, törékeny, kis termetű asszony jelenik meg, akit el kellett kísérnem a templomba, mert belém karolva könnyebb volt megtennie az alig kétszáz méteres utat. Nem a templomba menetel volt kényszer, hanem a lassú menet. Aztán felnőttként egyik rokonnak magyaráztam a gyászmisére menet – ugyanezen a rövid úton – , miért is szerettem őt.
Milyenek a mai nagyik? Még munkahelyre járnak, kevés az idejük, de igyekeznek ebből lecsípni egy kicsit dédelgetésre, játékra az unokákkal. Vagy léteznek másfajta nagymamák is? Olyan igaziak?

Ilyen nagyit ismerhettünk meg Kláriban, aki nem a fagylaltját, hanem a mosolyát mérte nekünk a virtuális plébánián (Megjött Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri) . Csodálatos empátiával, aranyos humorral pátyolgatja unokáit, gyermekeit és testvéreit. Mindenkihez van egy kedves szava is a fagylalt mellé, mindenki gondját-baját megjegyzi. Viszonzásként néha – akár az igazi nagymamák – ő is elkesergi nekünk testi és lelki fájdalmait némi vigasztalás reményében. Klári olyan, mint az én nagyim volt, lassan, nehezen jár és támogatásra szorul. Otthonbeli társai jóval idősebbek, de mozgásban fürgébbek nála, talán nem értik meg, nem érzik át az ő jóságát, nem találtak egymásra.

Klári nagyinak mi vagyunk a családja, s igyekszünk is körülvenni – virtuálisan – a szociális otthonban, az ország nyugati részén, ahová kissé fiatalként érkezett. Ez a virtuális kapcsolat azonban kevés egy ilyen szeretetre vágyó asszonynak, mint a mi nagyink. Nagyon nehezen éli meg az ünnepeket. Igaz, az otthonhoz tartozó kápolnában szentmisén vehet részt, de öröme ezzel ki is merül. Néha látogatói is vannak, többségében a virtuális plébánia tagjai válnak ilyenkor személyes ismerősökké.

Valahol az Alföldön él egy kedves család, hat gyermekkel. Igazi első generációs értelmiségiek, akik a maguk két gyermeke mellé négyet fogadtak örökbe. Talán csak hármat szerettek volna, de amikor rátaláltak egyik új gyermekük testvérére az otthonban, nem tudtak ellenállni. Nem volt egyszerű az ügy, sok utánjárást igényelt, de védő szárnyaik alá vették őt is, az éppen két évest. Igazi munkamegosztás alakult ki a nagycsaládban, ahogyan a szülők ezt gyermekkorukban maguk is tanulták. A nagylány támasz az édesanyának, segíti őt abban, hogy hivatásának továbbra is teljes emberként megfelelhessen.

A konyhai feladatokban jelentős szerepet vállal a férj, aki – szerencsére – gyermekkora óta szeret a konyhában forgolódni. Egy valami hiányzik életükből, egy igazi nagyi, az ő szüleik nem élnek már. Tavaly halt meg a nagymama, ritkán látták, de nagyon szerették őt az unokák, vendégeskedése mindig nagy öröm volt számukra.

Egy baleset kapcsán találtak egymásra, a nyolc tagú család és Klári Nagyi. Ez is virtuális síkon kezdődött. A nagyi is imádkozott a balesetet szenvedőkért a virtuális plébánián, s a belső üzenő rendszerben levelezés indult meg közöttük. Az eredmény:
– Végre én is szabadságra mehetek, igazi családban tölthetem az ünnepeket – így Klári
– Gyerekek, lesz egy igazi nagyitok, érte megyünk kocsival a Dunántúlra, és elhozzuk őt nektek karácsonyra, ez lesz a mi közös karácsonyi ajándékunk apával – szólt gyermekeihez a doktornő.

A szentestén ebben az alföldi kis faluban eggyel többen veszik körül a karácsonyfát és énekelik a szép énekeket, hiszen a Kis Jézus mellett egy igazi nagyi is részese lesz az örömeiknek. Klári nagyi az ünnepek elmúltával visszamegy ugyan az otthonba, de hazajönni mindig ide fog; oly sok magányosság után 2007. karácsonyán végre hazaérkezett.