"Ezután azt mondta Dávid: az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a
medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is"
(1Sám 17,37).
Ha pusztán a szavakat nézzük, ez nem ígéret, de értelmét tekintve
mégis az, hiszen Dávid itt olyan kijelentést tett, amit az Úr
szentesített, amikor valóra váltotta.
Korábbi szabadulásai alapján Dávid számított arra, hogy az új veszedelemben is segítséget fog kapni az Úrtól. Jézus Krisztusban minden ígéret igaz és ámen lett Isten dicsőségére, ezért számíthatunk arra, hogy amit az Úr korábban megtett hívő népével, azt megismétli velünk is.
Emlékezz hát az Úr szeretetének korábbi bizonyítékaira. Nem
remélhetted, hogy szabadulsz saját erődből, de az Úr megszabadított.
Miért ne szabadítana meg újra? Bizonyos lehetsz benne, hogy megteszi.
Ahogyan Dávid kiment az ellenség elé, úgy mehetünk mi is. Az Úr velünk
volt, velünk van, és azt is mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem
hagylak téged" (Zsid 13,5).
Miért remegünk hát? Ami a múltban történt, csak álom lett volna? Gondolj a megölt oroszlánra és medvére! Kicsoda a filiszteus? Az igaz, hogy nem teljesen azonos a múltbeli ellenségekkel,mert se nem medve, se nem oroszlán, de Isten viszont ugyanaz, és most éppúgy az Ő dicsőségéről van szó, mint a múltban.
Nem azért mentett meg a vadállatok karmai közül, hogy engedje, hogy egy óriás megöljön minket. Ezért bátorodjék fel a szívünk!
Kommentáld!