Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk."  Jézus megkérdezte tőlük: "Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?"  Ők pedig ezt mondták neki: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején."  Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?"  Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni." Jézus ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,  de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett."  Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.  De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk.  De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok;  és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.  Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

Magyarázat

Érdekes módon a szolgálattal az emberek sokszor visszaéltek. Egy idő után már nem másokért tevékenykedtek, hanem sokkal in­kább a maguk hasznát, érdekét helyezték előtérbe. Az előnyök elérése vált elsődlegessé má­sok szempontjaival szemben. 

Sajnos Jézus tanítványai is ugyanilyen em­berek voltak. Azt nézték, hogyan válhatnak is­mertté, hatalmassá. Jézus Krisztus ugyan na­gyon sok embert meggyógyított, sőt, néhány halottat is feltámasztott, ezreket lakatott jól kenyérrel, mégsem emiatt vált híressé és is­mertté, hanem a kereszt miatt. Ez lett a ke­reszténység szimbólumává is, pedig ez egyértelműen a szenvedésről, a lemondásról, a gyalázatról beszél. Büszkén vállalták mégis ezt az utat azok, akik nem önmagukért éltek, nem a saját előrehaladásuk volt az első. Az Úr Jézus felszólította tanítványait, hogy mindenki ta­gadja meg magát, vegye fel keresztjét, s akkor tudják követni őt. Másokért kell élnünk s éle­tünket adni. Ez az élet igazi értéke és méltósága. Túllépni önmagunkon, a saját érdekeinken. Erre csak az képes, aki az ő nyomdokain jár. 

Mennyire szolgáló az életünk? És a gyülekezetünk? Az egyházunk? Mi kerül előtérbe? A szolgálat, vagy a hatalom, dicsőség keresése? /VT/

...

szolgálni, mint a fény, 

ízt adni, mint a só. 

Hogy bennük is Te szolgálj, 

őbennük is Te légy 

élő, hatalmas és jelenvaló. 

(Túrmezei Erzsébet: Szolgálni, mint a fény)

Mindenki lehet nagy ember mert bárki képes másokat szolgálni. A szolgálathoz nem kell egyetemi végzettség. Nem kell hozzá egyeztetni az alanyt az állítmánnyal. Csak hálatelt szív kell hozzá, szeretettől áthatott lélek. 

(Martin Luther King)

(Vasadi Teodor)