Mondanom sem kell,mert mindenki tudja,hogy a virágok az illatukkal

beszélgetnek.Amelyik virágnak nincs illata,az néma.

Ilyen a tulipán is.Néma.Még suttogásnyi illata is alig van,egyik-másiknak.

De nem volt ez mindig igy,nem bizony.Valamikor a kezdet kezdetén,úgy illa-

tozott s olyan különb s különb illattal minden virág,hogy a méhek már jó hajitásnyiról megérezték, "meghallották",merre van a rezeda,a jácint vagy

éppen a tulipán.

De volt egy kertész,egy nagyon sürgő-forgó emberke.Szakálla a térdét

verte a fejében fészkelő nagy bölcsességtől...

Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje,telides-

teli mindenféle-fajta,szebbnél szebb,illatosabbnál illatosabb virágokkal.

Örült a kertész a kertjének,művelte is tőle telhetően.

Öntözte,kapálta,karózta,nyeste.Csak azzal nem volt kibékülve,hogy ahány

virág,annyi illat.Bántotta az orrát az illatok sokasága.

Egyedül a bazsalikom illatát szenvedhette.S elhatározta,hogy bazsalikom

illatuvá varázsolja az egész kertet.Bazsalikom illatuvá minden virágot!

Megszeppentek a virágok,amikor kertészük szándékát megneszelték.Tud-

ták,hogy amit a fejébe vesz,abból nem enged.Tűzön-vizen keresztülviszi.

De maguk a bazsalokomvirágok sem örültek.Hogy jöhet ahhoz,például

holmi kis,kavicsok közt kapaszkodó puskaporvirág - vagy rágondolni is

rossz - a szagos müge,hogy egyszerre csak bazsalikomillatu legyen?

Féltékenyek lettek az illatukra.Szomorúság szállott a kertre,amikor meg-

jelent a kertész egy hatalmas szivókával,meg egy ennél is hatalmasabb

illatpumpával.

Legelőször a tulipán illatát szivta ki.Majd vette a pumpát...de a tulipán ökölbe zárta a szirmait s megrázta magát.

Hiába mesterkedett a kertész ,a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.

Dühbe jött,toporzékolt a kertész.Ollóval,késsel,sarlóval,kaszával fenyege -

tőzött .De hiába.

A tulipán inkább néma maradt de nem vette fel a bazsalikom illatát.

Hanem elkezdett csodálatosnál csodálatosabb szinekben pompázni.

Illat helyett most gyönyörű szinekkel mutatta az útat az elbizonytalano -

dott méheknek,pillangóknak és más röpdöső szorgoskodónak.

Meghökkent a kertész.Bámult ,még a száját is tátva felejtette a nagy ál -

mélkodástól.

A megmaradt virágok pedig valóságos illatzavart zúditottak rá.

Tikogni sem volt ideje a kertésznek.

Úgy maradt ,ahogy volt ,ámultában.

Most is ott áll,kertitörpévé zsugorodva.

A tulipánok gyönyörűbbnél gyönyörűbb szinekben ,némán mosolyognak

össze a feje fölött...