Arra vagyok kíváncsi, hogy tükrözi Isten képmását a női nem? Mit árul el a Biblia a nőiségről? Mi az, ami kifejezetten a nőkre jellemző?

Nőnek lenni testi adottság. Így születtünk. A nőiség viszont olyan valami, amivel egy nő belülről sugározza Isten tükörképét…

A nőiség lényege: befogadás, táplálás, szépség

A nőt Isten olyan emberré alkotta, akit behatóan meg kell ismerni (ld. jada) ahhoz, hogy rejtett szépsége láthatóvá váljon.

Az ellenkező nemek kapcsolata sokkal többről szól, mint a fizikai örömszerzésről. A nő azt akarja, hogy egész lényét ismerje és élvezze a férfi; azért bánjon vele gyengéden, és azért gyönyörködjön benne, mert ismeri, és látja, hogy valóban gyönyörű (nem pedig azért, hogy szerezzen tőle valamit, ami élvezetet okoz neki). Legközelebb kerül terítékre az a kérdés, hogy a férfi mit akar.

A női szépség

A női szépségnek több köze van ahhoz, ahogy a nő másokhoz viszonyul, mint ahhoz, ahogy kinéz.

“Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése,

hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.”

- 1Péter 3:3-4

“Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal.”

- Példabeszédek 21:19

A “zsémbes és bosszús” éppen az ellentéte a “szelíd és csendes” lelkületnek, amire Péter hívja a nőt:

zsémbes = veszekedős, kontrolláló

↔

szelíd = nincs hatalmad elpusztítani, mert a szépségem Istenből fakad

bosszús = ingerült, nyűgös, "ezért megfizetsz”

↔

csendes = szabad vagyok arra, hogy érted szeresselek ahelyett, hogy magamat védeném, mert Istennél biztonságban vagyok

A nőiesség ellensége: az önzés

A nő, akinek éltető eleme a bizalmas kapcsolat, már kislány korában rájön, hogy óvatosnak kell lennie; másokat nem érdekel minden benne rejlő csoda. Lényének egy részét vagy nem veszik észre, vagy lebecsülik, vagy önző módon használják.

Megtanulja, hogy kockázatos dolog odaadni másnak az egész valóját: veszteség és fájdalom lehet a vége. És mivel saját jóléte neki is fontosabb, mint az Istentől való függés, igyekszik minimálisra csökkenteni a kockázatot: lelkének legérzékenyebb részeit megtartja magának, a csúnya részeket pedig még saját tekintete elől is rejtegeti.

Az önző bánásmód a nő bezárulásához vezet. Amikor fennáll a kihasználás vagy a bántás veszélye, a nő elrejti érzékeny és sebezhető énjét. A bizonytalanság és a fájdalom ellen védekezik: kézbe veszi a dolgokat, irányítani, kontrollálni kezd. Isten rögtön a bűnbeesés után megmondta, hogy így lesz:

“Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”

- 1Mózes 3:16

A vágyakozni (héber teshukah) szó olyan vágyat jelent, amikor valamit, vagy valakit szenvedélyesen a magunkénak akarunk tudni, és egyúttal kontroll alatt is akarjuk tartani. A bűn megrontotta a férfi és a nő kapcsolatát, és ez női oldalról abban nyilvánul meg, hogy amikor nem érezzük magunkat biztonságban, kontrollmániásak leszünk.

Azt hiszem, minden nő ismeri az érzést: fontos, hogy jól menjen minden. Senki másnak nem fontos annyira, mint nekem… tehát kénytelen vagyok a világot a saját vállamon hordozni, minden ló gyeplőjét egy kézben tartani, minden elvárásnak egy személyben megfelelni, és lehetőleg mindenki kedvében járni. Huh! És még csak észre sem veszik, mennyit teszek értük. Ha két hétre leállnék, összeomolna minden. Nőként érdemes őszintén belegondolni:

Hova vezet, az irányítás kényszere? Milyen hatással van a kapcsolataimra?

Miért akarok mindenkinek megfelelni? Hogy hat a kapcsolataimra?

Ez a két női hajlam hogy hat azokra az emberi tulajdonságokra, amelyekben Istenre hasonlítok?

A nő lételeme: társas biztonság. A bűn miatt megromlott világban viszont az önzés uralkodik, minek következtében az ember másokkal együtt élve is csak magára számíthat. Gyakran szembesülünk vele, hogy még szeretteink sem értünk, hanem önmagukért szeretnek minket, ezért úgy érezzük, végső soron nekünk kell magunkról gondoskodnunk, sőt, meg is kell magunkat védenünk másokkal szemben. A nő esetében, aki biztonságra vágyik, ez abban nyilvánul meg, hogy hajlamos a számára fontos ügyeket szívós elszántsággal a kezébe venni – általában saját biztonsága érdekében.

Az uralkodni (héber másál) erőfölénnyel való diktatórikus önkényuralmat jelent. A bűnbeesés következtében a férfi hajlamos nem gyengéden vezetni (mások javára), hanem az erősebb jogán uralkodni (saját érdekeinek megfelelően).

A nő tehát úgy védekezik, hogy becsuk és kontrollál, a férfi pedig úgy védekezik, hogy nem igyekszik közelebb kerülni a nőhöz, és gyakran erővel uralkodik; a meghitt megismerés (jada) és a harmonikus egység (echád) helyett így válik a férfi és a nő párkapcsolata állandó hatalmi harccá, két önmagát védő és saját boldogságáért a másik ellenében harcoló fél egymás ellen feszülő akaratának színterévé.

A nő legmélyebb félelmei és vágyai

A nő alapfélelme az észrevétlenség:

Nem vesznek észre; talán nem vagyok elég vonzó.

Van bennem valami, ami kell valakinek?

Itt vagyok… lehet, hogy senkit nem érdekel?

Ha igazán megismernél, talán nem is találnál értékesnek. Rájönnél, hogy igazából nem is vagyok szép.

Törékeny természetét erős, ellenálló külső kéreg alá rejti, és éberen vigyázva küzd megmaradásáért a könyörtelen, önzésre berendezkedett világban, ahol az emberek a saját céljaikra használják egymást. Óvatlan pillanataiban mégis elfogja a vágyakozás, hogy valaki más legyen erős és ellenálló őérte.

De lényének legmélyén olyan Valakire vágyik, aki a védelmére kel és szót emel a nevében. Aki érte erős; aki az erejével nem őrajta uralkodik, hanem érte küzd: még nyomasztó kötelességei alól is felszabadítja, hogy valódi önmaga lehessen. Olyan védelmezőre vágyik, aki gyönyörködik benne; aki mellett ráébred, hogy van mit adnia, másokat is meghitt kapcsolatra hívhat, mert van benne valami, ami tényleg gyönyörű.

A nőies nő a Biblia szemléletének tükrében

“Az igazi nő nyugodt, mert tudja, hogy Isten gyönyörködik romolhatatlan szépségében; ezért mással is van ereje úgy bánni, hogy élvezze Isten belőle sugárzó szépségét:

hív, és nem irányít;

nyit, nem zárkózik el;

bátorságot tanúsít, nem védekezésre rendezkedik be.

Semmi nem túl drága neki azért, hogy mást is lenyűgözzön Isten belőle sugárzó szépsége.”

- Dr. Larry Crabb

KÉRDÉSEK, amiken ennek kapcsán elgondolkoztam:

Vajon mennyire illik rám Larry Crabb meghatározása az igazi nőről?

Nyugalmat találok Istenben?

Elhiszem, hogy Isten gyönyörködik romolhatatlan szépségemben? Egyáltalán, honnan van nekem olyan?

Nyitott vagyok mások felé? Vagy biztos távolságban tartom őket, ahonnan nem okozhatnak fájdalmat?

A közelemben lévőknek van alkalmuk megpillantani Isten képmásának szépségét bennem? Vagy távol tartom őket ettől is?

Mit jelent a nyitott, és mit a bezárt lelkület?

Milyen téren nehéz kiengedni a kezemből az irányítást, az önvédelmi intézkedéseket, és leszokni a folytonos védekezésről?

Hol láttam egy-egy nőben azt a finom nyitottságot, ami Isten közelébe von másokat?

/Brouwer Pálhegyi Krisztina ·/