Utunk délnek visz, a forró égöv alá. Messina útján haladunk. Az Etna kénsárga füstfellege, mint Szicília jellegzetessége, ott gomolyog a hegycsúcs fölött. Ezüst fényű sirályok csapata kíséri hajónkat. Az ég sötétkékje a víz csöndes tükre fölé terpeszkedik. Kapitányunk jókedvű volt. Az öreg tengeri fóka az utasok egy részével ismertető útra indult. A kíváncsi tekintetek előtt sorra feltárultak a hajózás titkai. A társaság egyik tagja megkérdezte, hogy mire való az a rengeteg mérőszerszám, hiszen a kormánykerék kezelése elég egyszerű lehet.
— Kérem, próbálja meg, — szólt a kapitány mosolyogva, öt percig ön fog kormányozni. Figyelje meg jól a jelzést és az iránytűt. 176 alatt kell maradnunk. Hangoskodó utasunk boldogan áll a kormány mellé. Meggyőződése, hogy játszi könnyedséggel intézi majd a dolgát. A próbaidő letelt.
— Nos, nem csináltam kitűnően? — kérdi. Az öreg csendes morgással a nyomjelzőhöz megy és kihúzza a papírtekercset, melyre a nyomjelek rárajzolódtak.
— Itt van, hasonlítsa össze az ön jeleit kormányosunk jeleivel.
— Borzasztó, az egész csupa görbe vonal! Egyenesnek a nyoma sincs rajta.
— Látja, még arra sem képes, hogy az irányt megtartsa. Jól néznénk ki vihar esetén.
Az egész társaság nevetett és gúnyolódott, hiszen a nyomjelző világosan mutatta a görbe utakat.
Nem hasonlít-e az életünk ilyen tengeri úthoz? Mi is ott állunk magabiztosan kormányunk mellett abban a szilárd hitben, hogy képesek vagyunk azt egyenesen vezetni.
Régi, bölcs mondás:
„Az embernek minden útja igaz a maga szemei előtt" (Péld 21,2).
Minél tovább időzünk ebben a tévhitben, tévelygésünk annál inkább megrögződik, míg majd az örökkévalóságban a nagy felébredés napján életutunk nyomjelzője felfedi görbe útjainkat. Isten ezeket feljegyzi az örökkévalóság könyvébe.
Ha egyszer megnyílnak a könyvek, magabiztos énünk megrettenve hallja majd e szót: „A ti utaitok nem az én utaim!“
Nem volna jó mindezek után észre térni? Ne adjuk-e át a kormányt inkább Jézusnak? Kérjük öt, mint egykor Dávid király: lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja“
(Zsolt 139, 24).
Jézus Krisztusra, a biztos kormányosra bízd életedet.
Engedj helyet szívedben a Szentléleknek, hogy az egyenes utat mindenkor megtaláljad. Ö helyreigazít!
Kommentáld!