A nyugati és tengerentúli magyarság
A NYUGATI ÉS TENGERENTÚLI MAGYARSÁG Akisebbségben, szigetekben,
szórványban élő nemzettársaink és anyanyelvünk védelmében 1925-ben írta Reményik Sándor erdélyi költő Templom és iskola című versét:
„Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”
A
költő e versével a románosítás során eltulajdonított, bezárásra ítélt
iskolák és templomok megvédésére szólította a fenntartó közösséget. A
vers azonban túlmutat e szándékon, s a hazától távol élő valamennyi
külhoni magyarnak üzen. Üzenetét azok hallják meg, akiknek a magyarság
érték és mérték az emberiség nagy családjában, akik tagjai akarnak
maradni a magyar diaszpórának.
A diaszpóra görög szó, jelentése: ,szétszóródás’,
,szórvány’. Így nevezték az Izrael történelmének katasztrófájában
elmenekült vagy elhurcolt és más népi és vallási közösségekben
letelepült szórvány zsidóságot. E diaszpóra a hazátlanná vált, de
vallásában, kultúrájában fennmaradt zsidó nemzet létének és Izrael
újjászületésének záloga maradt.
A 20. század háborúi és nagyhatalmú politikusai a trianoni és a párizsi
békediktátummal a magyarság közel egyharmadát úgy ítélték
diaszpóralétre, hogy őseinek földjéről el sem mozdult. Egyötödét
elűzték, elhurcolták, sokan kivándorlásra kényszerültek, vagy
emigrációba menekültek. Ennek az idegen földre kivándorolt vagy menekült
kétmillió magyar származású nemzettársunknak a fele már nem, illetve
egy részük törve beszéli a magyar nyelvet.
Közismert, hogy a második világháborút követően újjáalakult Izrael
polgárai közül a héber államnyelvet rendkívül kevesen beszélték, több
millió embernek meg kellett tanulnia a nyelvet és az írást is, mert csak
úgy vehettek részt a közéletben. Azoknak a külhoni magyaroknak, akik a
magyar közéletben részt szeretnének venni, el kell sajátítaniuk a magyar
nyelvet. A külhoni magyar iskolák léte ezért mindnyájunk számára
létfontosságú. A magyar oktatás legtevékenyebb szervezői, a cserkészek
az alábbiakban fogalmazták meg, hogy miért érdemes magyar iskolába
járni, magyarul is tanulni:
MIÉRT ÉPPEN MAGYAR ISKOLÁBA?
—
A magyar iskola a 21. század iskolája. — Az anyanyelvű oktatás a
leghatékonyabb. — A magyar kultúra az európainak szerves része. — Aki
több nyelven beszél, több kultúrát birtokol. — Tizenötmillió ember
anyanyelve. — „Nyelvében él a nemzet!” — A kisebbség nyelve a hűség
nyelve. — Szent István, Mátyás király, Széchenyi István is ezt a nyelvet
beszélte. — Sok magyar Nobel-díjas is ezen a nyelven tanult. —
Szüleink, nagyszüleink is ezen a nyelven tanultak. — Őseink szellemi
örökségét meg kell őrizni, tovább kell adni!
A mai Magyarország határain túl élők közül a legrosszabb helyzete az oktatás terén a nyugati magyar diaszpórának van, ahol a gyerekeknek alig egytizede
vehet részt szervezett magyar oktatásban (iskolai részképzés, heti 4—6
anyanyelvi óra, hétvégi — egyházi vagy cserkész — iskola, nyári
anyanyelvi tábor stb.). Az iskolák, illetve az önkormányzatok csak
egy-két országban (Finnország, Kanada, Svédország stb.) nyújtanak
ösztönzést vagy támogatást a bevándoroltak anyanyelvi oktatásához. A
magyar oktatás legfontosabb bázisai a nyugati diaszpórában az
egyházközösségek és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség, amelynek az
ezredfordulón 70 csapata és 4000 cserkésze működött Európában,
Észak-Amerikában, Dél-Amerikában és Ausztráliában. Ők magyar nevelést is
kapnak. A nyugati szórvány magyar származású fiataljainak túlnyomó
többsége azonban magyarul nem tanul, nem tud, asszimilálódik, legföljebb
származástudatát őrzi — családi hatástól függően. A rendszerváltás
utáni szabadabb légkörben s a gyakoribb hazautazások nyomán nő az
óhazával való ismerkedés és a magyarul tanulás igénye.
A keleti és a Kárpát-medencei szórványosodó magyar közösségekben, ahol több mint egymillió honfitársunk él, szintén igen rossz a magyaroktatás helyzete. Becslések szerint e vidékeken a magyar diákok kétharmada nem tanulhat iskolájában magyarul (vagy magyarul is).
Ide tartozik a Kárpátok keleti lábánál őshonosan élő százezer főnyi
csángóság, akik a nyelvi diszkriminációt minden téren, még a templomban
is elszenvedik. A szórványvidéken tanító pedagógusok és diákok mostoha
körülmények között, megfelelő tankönyvek hiányában végzik munkájukat.
Kommentáld!