A pálos templom a modern magyar építészet egyik legszebb alkotása. Nemcsak építészeti elvei, technikai megoldásai, hanem a keresztény liturgiával fenntartott, azt szolgáló adottságai miatt is. A templom látványa a dél felől felkúszó Hunyadi út hegyre emelkedő utolsó kanyarjától meghatározó. Tömegével, hozzá lazán kapcsolódó tornyával a környék optikai szervezőerejévé vált. Sokat idézett, fényképezett műalkotás, amely az élő egyházi életnek is jelentős központja. A templom pálos szerzetesek számára épült.

1928-ban pályázatot írtak ki Pécs belvárosának szabályozására. A "verseny" nyertesei Dörre Endre, Weichinger Károly és Kőszeghy Gyula lettek. Pályázatukban kitértek a Széchenyi tér kialakítására, az egyetemi centrum elhelyezésére, a Balokány sporttelepeire, a Mecsek villaövezetére, a magaslati kilátó útvonal terveire, melynek várossal kapcsolódó főútvonalával, a Hunyadi úttal szemközt templomot képzeltek el.

Szinte természetes volt, hogy az 1934-ben Magyarországon újra megtelepedni engedett rend számára egy olyan építész formálja meg a terveket, aki az egyházi építkezésekben már bizonyította érintettségét és alkalmasságát. A szegedi Demeter toronyba már tervezett keresztelőmedencét és a román kori kőmaradványok elhelyezésére is tett javaslatokat ebben a XIII. századi építményben. A pécsit megelőzően nyertes tervpályázat eredményeként 1931-ben felépítette a kelenvölgyi (Bp.) Szentháromság plébániatemplomot, 1932-ben a Gellérthegyi Sziklatemplomot. Természetesen számos világi építészeti mű és terv is kapcsolódik a nevéhez. Később a műegyetem középület tervezési tanszékének tanára lett, Kossuth-díjat az egyetem új épületeiért kapott.


A mohácsi Fogadalmi templom, Árkai Aladár és Bertalan művének építése már 1926-ban elkezdődött, ahol az acél, a nagy üvegfelületek és a vasbeton polgárjogot nyert. Szerte az országban erős törekvések mutatkoztak az egyházi építészet megújítására. Ennek a fellendülésnek a része a pécsi pálos templom felépítése.

Az idézett városrendezési tervpályázattal is összefüggésben, a pécsi pálos templomot tehát Weichinger Károly tervezte meg és kivitelezését Marsai (Márovics) Andor, az akkori idők legjobb pécsi építési vállalkozója végezte. A Magyarországra 1934-ben érkező lengyel Zembrzuski Mihály atya és növendékei tették le az épület alapkövét 1936-ban, majd a jó ütemben folyó építkezések eredményeként 1937-ben Zichy Gyula kalocsai érsek, egykori pécsi püspök szentelte fel a templomot Szent Imre tiszteletére. A templom hossza 40, szélessége 15 méter. A főhajó szélessége 8 méter. A templom belső terét a két oldalon elhelyezett árkádíves pillérsor három hajóra osztja. Az oldalfalak szépen fúgázott vörös tégla falazatát harmonikusan egészíti ki a merőleges felületek vakolatának fehérsége.

A templom a klasszikus bazilikaforma némiképpen átírt változata, amennyiben a toldalékokkal már magán viseli az európai építészet történetének is néhány jellegzetes jegyét. A hely adottságainak megfelelően a szentély északra néz, a bejárat délen van. Az épület leginkább hangsúlyos nézete a főhomlokzat. Széles lépcső vezet fel a pódiumra, a homlokzatnál szélesebb előtérre, ahonnan oldal irányok felé a templom bármely külső részének megközelítése lehetővé válik.

Keletre csupán egy, a párkány magasságát alig meghaladó méretű toronykezdemény van, ami, az épület szokásos főnézetéből nem is látszik. Az egész templomra jellemző az egységes kőrakási technika, ami az épület tömegszerűségének páratlanul természetes, egyszerre érdes-természetes, ugyanakkor finoman kiegyensúlyozott, kiszámított jelleget ad. Minden részlete annak a kékesszürke kőanyagnak a hatásait hordozza, amit az építés során felhasználtak. A pécsi helyi építészetben is hagyományai voltak az ilyen kőfalazási technikának.

A helyi dolomitos terméskőből rakott szabálytalan hálómintázatú homlokzat síkját középen két, tengelyesen azonos szélességű nyílássor bontja meg. A bejáratként is szolgáló földszinti, plasztikusan keretezett árkádívek nagyobb magasságúak, mint a fölöttük elhelyezkedő négy félköríves ablak, amelyek a templomtér és a kórus megvilágítását szolgálják. Az emelkedő tetősíkok találkozási pontjában, a homlokzat háromszögének közepén található a kereszt.


Nyugat felé három árkádíves nyílással egy iroda teremsort is magába foglaló csatlakozó épület köti össze a templom testét a toronnyal, amely huszonhat méterre magasodik a templom fölé. A főhajó tetejének gerincvonalával azonos magasságban egy finoman hangsúlyozott kis párkányzat fut körbe a tornyon. Innen indulva törik át a torony falát dél és nyugat felé a vasbetonból megformált elnyújtott, kéttengelyes nyílások, melyeken keresztül a harangokra láthatunk. Eredetileg négy harang, egy 2, egy 4, egy 8 és egy 10 mázsás függött itt, de a II. világháború során a 4 és a 8 mázsás harangokat elvitték. A nagy harangot 1938-ban Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján, egyszersmind a templom felszentelésének tiszteletére öntötték.

A szépen fúgázott oldalfalakat mindkét oldalon négy-négy félköríves felülvilágító ablak bontja meg. Hasonló, csak nagyobb arányú két bejárati ív uralkodik a déli homlokzaton, a belső tér felől nézve a kórus alatt. A főhajó végén a szentély tere a főhajó szélességére szűkül le, magassága azonban meghaladja a főhajóét. Az épület külső tömege jól érzékelhetővé teszi a főhajó és szentély kapcsolatát. A szentély világításáról a déli irányba néző, felmagasított szentélytér ablakai gondoskodnak.


A templombelső ugyan három hajós, de a mellékhajók szinte csak a hívek közlekedését szolgálják. A modern templomépítészet egyik jellegzetessége ez is. A másik a korszerű szerkezet megjelenítése: vörös téglafalak, a mennyezeteket hordozó beton oszlopok és ívek. A szentély erőteljes megvilágítása, az oltár fénnyel történő kiemelése is az 1930-as évek jellegzetessége. A mellékhajókat mindkét oldalon hét-hét vakolattal burkolt haránt-tartószerkezet hozza létre, melyeknek a falak felé forduló felső íve adja a mellékhajó képzetét. Ezt a térélményt segíti érvényesülni az egyszerű, préselt falemezből készült barna síkmennyezet.

A szentély főfalán, a fehér márvány főoltár fölött és egy rusztikus barna fakereszt alatt van Ohmann Béla 1938-ban készült nagyméretű domborműve, amely a rend kultuszában központi helyet elfoglaló Szűz Máriának és a templom védőszentjének, Szent Imrének állít emléket. Az oltárdomborműben a rendnek nevet adó Szent Pál és a rend reguláit megformáló, tanításait leginkább befolyásoló egyházatya, Szent Ágoston látható. Mellettük a magyar szent királyok, István és László, valamint a szentéletű fiatalember, István fia, Imre herceg alakjai vannak. Az angyalokkal körülvett Mária alakja előtt az apródnak látszó Szent Imre térdel és megérinti Szűz köntösét. A nagy szent királyok mintegy a háttérből szemlélik, támogatják az eseményt. Nincs egyébről szó a domborművön, mint arról, hogy az országot megtestesítő Imre herceg Mária oltalmába ajánlja magát, a Szűzanya dicséretére.


Az oltár-dombormű három részből áll. Jobb oldalán az ívesen rövidülő tábla felső részében van Szent László király alakja, a katonaszent, aki mögött két középkori viseletben lévő harcos látható fegyvereikkel. László alatt Szent Ágoston látható. A mellette lévő angyal és a kagyló a szent legendájára utal. Ágoston egy alkalommal a Szentháromság titkán gondolkodva egy angyallal találkozott a tengerparton, aki mint kisgyermek, a tenger vizét merítgette át egy kis üregbe a kagylóhéj segítségével. Az Isten így adta tudtára a püspöknek, hogy az emberi értelem éppúgy nem tudja felfogni a Szentháromság titkát, mint ahogy a kis üreg sem képes befogadni a tenger vizét.

A baloldali táblán Szent István király látható a tevékenységét és művét oly jól jellemző kereszttel és karddal. A jobb oldalon lévő Ágostonnal egy vonalban, István alatt helyezkedik el Remete Szent Pál. Mellette a pálmafa a két oroszlánnal, és a holló, mely egy darab kenyeret tart a csőrében. A középső táblán van Szent Imre herceg és Mária alakja. Mária mellett és fölött négy angyal, akik őt kísérik, illetve megkoronázzák.

A diadalív mellett, a jobbra lévő kis falfelületen, a sedilia (papi szék) mögött van a pécsi Rétfalvi Sándor szobrászművész 1977-ben készült Jézus születését ábrázoló bronz domborműve. A karácsonyi ünnepkör felidézését szolgáló dombormű kompozíciója valamelyest idézi annak a rövidüléssel stilizált szárnyas oltárnak a formáit, amely a szentély főfalán látható. Szerkesztettnek, szegecsekkel konstruált oltártáblának tetszik, amit kerek formába befogott betlehemi csillag kapcsol össze. A dombormű felső részén három angyal látható.


A bal oldali táblán a három király látogatásának a jelenete látható. Három, különböző módon jellemzett, a kisded elé járuló alakot látunk, akik az elkészített ajándékaikat átadni készülnek a Szent Családnak. A jobb oldali táblán két pásztor van jellegzetes viseletükben, az ajándékként átadandó bárányokkal. A két, jól látható, bronz szegecsekkel jelképesen egy főtartóra "szerelt" oltártábla középső részét egy nagy kerek domborműforma foglalja el, közepén a Szent Család jelenettel. A Boldogságos Szűzanya, és Szent József szolgálnak az édesanyja ölében fekvő kis Jézus háttereként. A dombormű keresetlensége és kedvessége, valamint modern formanyelve nem mondanak ellent egymásnak. Olyan mű Rétfalvi Sándoré, amely a főoltár feletti nagy domborművel, illetve a baloldalon lévő szószék bronz domborműveivel méretben, színben és az anyagokhoz tapadó érzéki tapasztalatnak is megfelelően egységet teremt.

A belső tér egységének meghatározó része az ugyancsak Ohmann Béla készítette henger alakú szószék, melynek bronz burkolata Boldog Özséb látomását örökíti meg. A főhajóval szemközt sugárkoszorús dicsfényben a Szentlélek galambja látható Özséb atya, és Báthory László pálos szerzetes, szentírásfordító alakjai között. Az 1938-ban készült ambo alsó részén Jézusnak az apostolokhoz intézett szavai olvashatók, melyet mennybemenetele előtt mondott nekik: „Elmenvén az egész világra, tanítsatok minden embereket.”

A bal oldali mellékhajó szentély melletti végződésében az egykori Lyceum templomból származó Remete Szent Pált ábrázoló barokk festmény van, melynek aranyos kerete sejteti, hogy a jelenlegitől eltérő építészeti környezetben "szolgált" korábban. Az ismeretlen festő képén pálmalevélből font ruhában Remete Szent Pál a kies sivatagi tájban, egy barlang közelében térden állva imádkozik egy egyszerű fakereszt előtt. Hátterében a jelképeként megjelenő pálmafa van, amely mögött romantikusan megfestett, mozgalmas (hajnal vagy alkonyati) mennybolt ad hangulati egységet a képnek.


Más helyekről származnak a templom belső terében elhelyezkedő szobrok. A kígyóra lépő imádkozó Mária, valamint a gyermek Jézust tartó Szent Antal szobra. A templom oldalfalán Faragó Piroska, magyaregregyi művésznő keresztúti képei lettek elhelyezve.

A jobb oldali mellékhajó végén lévő kis kápolna bejárata mellett áll Szent Júdás Tádé szobra. Ugyanebből a hajóból nyíló kis kápolnában kapott helyet a czestochowai Fekete Madonna kegyképnek az a másolata, melyet az 1934-ben szülőföldjére visszatelepülő pálosok hoztak magukkal Lengyelországból. A templom előtti téren áll az 1948-ban felszentelt, Máriát, mint a világ Királynőjét ábrázoló fehér kerámiaszobor, melyet a Zsolnay gyár kiváló tervezője, Sinkó András készített. (Aknai Tamás nyomán)


Rendezvények: Húsvéti Szent háromnapi lelkigyakorlat (Nagycsütörtöktől Húsvét vasárnapig) Nagyböjti péntekeken keresztút, májusban mindennap Litánia, októberben pedig rózsafüzér a Szűzanya tiszteletére, minden csütörtökön Szentségimádás, Pálos Baráti Kör-találkozó, havonta (július és augusztus kivételével)

Kolostorunk különös gondot fordít a lelkivezetésre, gyóntatásra, a fiatalok és a nagycsaládosok pasztorációjára, az idősek és betegek lelkipásztori ellátására, a templomi hitoktatásra és ministránsképzésre, valamint a szegények és elesettek segítésére,

Jubileumok: Január 15. Első Remete Szent Pál ünnepe -A Pálos szerzetesek fogadalomújítása November 5. Szent Imre ünnepe -Templombúcsú

Szentmisék: Szentmisék rendje: Hétköznap: reggel 7,30 este 18 órakor. Vasárnap: reggel 8, és este 18 órakor (iskolai szezonban vasárnap 10 órakor ifjúsági mise).

Elérhetőség: Magyar Pálos Rend Szent Imre Kolostor Cím: 7625 Pécs, Hunyadi u. 70. Telefon: 72/515-425 Fax: 72/515-426 E-mail: palosrend@palosrend.hu

Megközelíthetőség: A főpályaudvarról és a belvárosból a 32, 33, 34, 35-ös buszokkal a „Pálosok” megállóig.