A ragyogó díszalma

Már messziről felénk ragyognak az utca túloldaláról az apró almácskák csillognak és csinosan gömbölydeden. A saját kertünkben még mindig nincs díszalma, vajon miért?

Pedig milyen jól mutatna az előkertben, vagy a terasz mellett, ahol nyáron amúgy is elkelne a hűvös árnyék. A napfényben ragyogó gyümölcseivel a díszalma - Malus purpurea Eleyi - megédesíti kertszezont végét. Némelyik fajta egészen télig megőrzi díszét. Ragyogó pirosban mutatkozik be késő nyáron a gyümölcs. Az apró almák a levelek lehullása után is a fán maradnak még egy ideig. Tavasszal a fa fehéres-rózsaszín virágdíszbe öltözik.

Ültetésre alkalmas idő mindenesetre novemberben van. Ám mielőtt kézbe vesszük az ásót, a megfelelő hely kiválasztása mellett még egyebet is meg kell fontolnunk. Például azt, hogy milyen színű legyen a gyümölcs, vagy, hogy magas-törzsű fát, vagy inkább bokrosan növő díszalmát szeretnénk. Az előkertben vagy árnyéktakarónak a terasz mellé a magas-törzsű változatot, míg a virágágy szélére vagy gyep közepébe, illetve a vegyes élő-sövénybe a bokor megfelelőbb. A fajtaválasztást nem befolyásolja, hogy melyik növési forma mellett döntünk, ugyanis majdnem minden fajta kapható mindkét változatban. Fontos viszont tudni, hogy a termés meddig marad a fán. Rendkívül tartós például a Red Sentinal és az Evereste piros, valamint a Butterball sárga gyümölcsdísze.

A virágszint illetően nem ilyen nagy a választék, mivel a legtöbb díszalma, amely valóban remek gyümölcsdísszel rendelkezik, fehérben virágzik. Szinte úgy tűnik, mintha a rózsaszín virágú fajták, legyen a világos vagy sötét rózsaszín, már tavasszal kiadnák magukból képességeik legjavát: gyümölcsük gyakran kisebb és kevésbé ragyogó színű. Ám természetesen vannak kivételek is, mint például az oszlopos növésű, piros gyümölcsű Van Eseltine fajta, vagy sárgás-narancsos termésű Rudolph és Hillieri fajták.

A helyet illetően minden díszalmának hasonlóak az igényei. Mérsékelten nedves, jó vízáteresztésű, tápanyagban gazdag, savas talajra van szükségük, és napos, de nem túl forró, szélvédett helyen virágoznak a leggazdagabban. Ha megtaláltuk számára a megfelelő helyet, kár lenne hosszú távon csupaszon hagyni a földet a fa alatt. A tavasz alkalmas időpont arra, hogy füvesítsünk körülötte, és későn virágzó évelőkkel, például japán szőlőrózsával vagy őszi sisakvirággal ültessük körül. A díszalma ezekkel a kísérőkkel együtt a következő őszön esetleg még szebb látványt fog nyújtani, mint az, amelyik az utca túloldalán áll.

Télen ritkítsuk, ha szükségessé válik

A díszalmánál csak akkor kell kézbe venni a metszőollót, ha feltétlenül szükség van rá. Például ha a korona belseje túlságosan besűrűsödött, és ezért megnő a ragyás fertőzés veszélye. De vigyázzunk arra, hogy a természetes növési forma megmaradjon, miközben a csúnya, meddő, függőlegesen felfelé törő vízhajtások is eltűnnek, ezért csak óvatosan ritkítsunk. Vágjuk le a túl sűrűn álló, befelé, illetve felfelé keresztben növő hajtásokat, valamint az elhalt és sűrű ágakat. A ritkító metszés elvégzésére a megfelelő időpont a tél végén van, vagyis januárban vagy februárban.

Egy kis ízelítő a legszebb fajták választékából:

A Golden Hornet mély-sárga gyümölccsel tromfol, ami októberig a fán marad. A bevált fajta 5-7 méter magasra nő, és fehérben virágzik.
A Van Eseltine oszlopos formájú, tavasszal fél telt, rózsaszín virágok díszítik. A sárgás-piros gyümölcs októberig tart ki, magassága 4-6 méter.
A Butterball sárga termése decemberig a fán marad. Fehérben virágzik, ellenálló a ragyával szemben, 4-6 méter magasra nő.
Az Adirondack egy még ritka, 2-4 méter magas fajta. Kicsi, hamvas gyümölcsöket és fehér tavaszi virágokat hord.
A Professor Sprenger pirosas-sárga őszi lombszínnel és télig megmaradó gyümölccsel gyönyörködtet. Fehérben virágzik, magassága 5-6 méter.

Tipp! Díszalma zselé készítése

Hozzávalók: 1 kg díszalma zselésítő cukor 3:1 szükség szerint, kb. 1 liter víz.
A hámozatlan almát vágjuk össze apróra, és kb. 40 perc alatt főzzük puhára a vízben. A szűrőt béleljük ki tiszta konyharuhával, és helyezzük egy megfelelő méretű tálra. Öntsük bele a pépet, és hagyjuk jól lecsepegni. Vigyázat: minél jobban kinyomkodjuk a pépet, annál zavarosabb lesz a lé! A levet mérjük le, és egy tiszta edényben, fedő nélkül hagyjuk forrni kb. 10 percig. Adjuk hozzá a megfelelő mennyiségű zselésítő cukrot, és állandó kavargatás mellett megint forraljuk fel. 10 perc múlva végezzünk zselépróbát. A kész zselét forrón öntsük steril üvegekbe, zárjuk le, és néhány percre állítsuk fejre.

Szerző: Sulyok Józsefné