„És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róm 12,2
Fiatal anya koromban kétségbeesetten kerestem a receptet. Hittem, hogy lennie kell egy képletnek, amihez igazítva családi életünket, nagyszerű gyermekeket nevelhetek. És valóban jó néhány anyuka igyekezett meggyőzni arról, hogy az ő receptje az igazi.
- „Üvegből etesd, és ne engedd soha, hogy az ágyadban aludjon.”
- „Szoptasd három éves koráig, és aludjon kettőtök között az ágyban, hogy biztonságban érezhesse magát.”
- „Ne járasd óvodába. Rossz irányba befolyásolja szociális fejlődését.”
- „Amint eléri a megfelelő kort, küldd óvodába. Elengedhetetlen a szociális fejlődéséhez.”
- „A TV nézés jót tesz.”
- „A TV nézés ártalmas.”
- „5 éves korában kezdd el tanítani neki a betűket.”
- „Hagyd, hogy saját ritmusában tanuljon olvasni. Megutálja az olvasást, ha erőlteted.”
- „Ha veszekszik a testvérével, avatkozz be, és mutass mintát a helyes konfliktusmegoldásra.”
- „Hagyd őket, hogy rendezzék le egymás között a konfliktusaikat.”
- „Legyél jelen gyermeked életében napi 24 órában.”
- „Ne légy helikopter anyuka. Hagyd, hogy felfedezzék önmagukat anélkül, hogy állandóan ott köröznél a fejük fölött.”
Komolyan, nem tudom, hogy mi, fiatal anyukák, hogy jutunk bármire is a rengeteg egymásnak ellentmondó információt és tanácsot hallgatva. Anyaságom első öt évében meg voltam győződve róla, hogy véglegesen elrontom a gyermekeimet. És nem azért, mert hanyag voltam. Dehogyis. Minden morzsányi információt összeszedtem a gyermeknevelésről, s naponta próbáltam újrafogalmazni „a receptet”.
Hogy hova jutottam? Van öt gyermekem 11 és 22 év között, és a legjobb tanácsom a recepttel kapcsolatban az, hogy ilyen nem létezik.
Nincs tökéletes gyermeknevelési recept. Ami az egyik gyermeknél beválik, a másiknál csődöt mond. A látszólag tökéletes algoritmus, amit az egyik család követ, katasztrofális lehet egy másiknál.
Nem azért teremtett Isten, hogy képleteket kövessünk. Jézus követésére lettünk teremtve. Ennyi.
És ahogy ez igaz a gyermeknevelésre, igaz életünk minden más területére is. Úgy alkotott meg Isten, hogy hagyjuk, hogy Jézus irányítson a házasságunkban, a munkánkban, a szolgálatunkban, a gyülekezeteinkben, a barátságainkban, mindenben. Pál apostol erőteljesen hangsúlyozza a Római levél 12,2-ben: „És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Nem kell robotként működnünk a világ képletei alapján. Azért alkotott Isten, hogy váljunk azzá az egyedi személlyé, aki el tudja végezni a csak neki előkészített feladatokat. Milyen ő a gyakorlatban?
Egy egyszerű asszony, aki alázatosan elismeri, mennyire keveset tud az életről, és hogy mennyire szüksége van Jézusra. Nem csak lelki életében, hanem minden szempontból. Ahogy telik a napja, mindegyre hallhatod szívből jövő sóhajtásait „Jézusom, mutasd meg, mit kell tennem, mutasd meg, hogyan kell tennem.”
És mindeközben lazul a szorítás, amellyel a receptekbe kapaszkodott, s bátran követi a szelíd hangot, mely így szól: „ez az út, ezen járj” (Iz 30,21).
Uram, segíts, hogy Téged, és csak Téged kövesselek, ne pedig előre megfogalmazott recepteket. Segíts rájönnöm, hogy mindenek előtt Rád van szükségem. Jézus nevében, Ámen.
Kommentáld!