John D. Wheeler, hajdani rendőőrmester, megtérése után evangélista lett Angliában, és nagy áldással szolgált. Hallgatói számára sokszor eredeti módon tette érthetővé az evangéliumot régi tapasztalatai elmondásával.

Egyszer azt kérdezte prédikáció közben: 

- Még mindig az a véleményetek, hogy Jézus a legfőbb ellenségetek, aki örömötöket akarja elvenni és zsarnokoskodni kíván rajtatok?- és folytatva a következőket mondta 

- Tanúskodnom kellett évekkel ezelőtt egy veszedelmes bűnöző perében. Mikor a tárgyalótermet elhagytam, a folyosón haladva figyelmes letten egy másik tárgyalás védőügyvédjének hangjára, mely a zárt ajtón keresztül kihallatszott. Kíváncsi lettem, s belépve leültem. Egy Kelly nevű embert vádoltak valami értékes óra ellopásával.

A teremben fojtott nevetés támadt és a derültség fokozódott, mikor a vádlott azzal védekezett, hogy az órát – mely a szakértő szerint kb. 15 fontot ért – 30 fontért vásárolta valakitől. Az eladó nevét azonban nem tudta megmondani, bár állította, hogy felismerné, ha látná. Méltatlankodott, hogy nem hisznek neki, mire a bíró rendreutasította izgágaságért. Fölemeltem a kezem és a tanúk helyére álltam szót kérve, mivel tudtam valamit erről az óráról.

Egyenruhám miatt a vádlott ellenségnek sejtett, és felháborodva tiltakozott meghallgatásom ellen. A bírák csendre intették, s így elmondhattam, hogy néhány hete két elítéltet kísértem vonaton egyik börtönből a másikba. Az egyik rab vigyorogva mesélte társának: 

- Jól kitoltam az öreg Kellyvel! Eladtam neki egy két fontot sem érő órát harminc fontért!

Ez a vallomás azonnal megváltoztatta a bíróság állásfoglalását, de a vádlott rólam alkotott negatív véleményét is. Kelly fél óra múlva szabad volt.

Miért mondtam ezt el? Hogy ne lássatok Jézusban ellenséget! Nem vádolni akar benneteket az ítéletkor, hanem kegyelmet kér számotokra, ha most a bűnbánat útjára tértek. Bűneink büntetését elhordozta a Golgotán, és bűnbocsánatot ad azoknak, akik benne hisznek. Mint a legjobb barát zörget szívetek ajtaján.

Azt ígéri: „Ha valaki meghallja hangomat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jel 3,20).