,,Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket..., így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!" (Mt 27,54)

Erről a római tisztről csak annyit tudunk, hogy ő vezette azt a kivégzőosztagot, amely Jézus és a két gonosztevő keresztre feszítését végrehajtotta nagypénteken. Hogyan jutott el vajon arra a felismerésre, hogy Jézus az Isten Fia? Három lépcsőn:

Megfeszítette Jézust. Minden bizonnyal nem sokat tudhatott róla. Tette, amit mondtak neki. Két gonosztevővel együtt egy harmadik. Úgy ölt meg valakit, hogy nem tudta, mit cselekszik. Hamis információk alapján, különösebb gondolkozás nélkül lett Krisztus-gyilkos.

De szemlélte Jézust. Hallotta, hogy így imádkozik: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Ő sem tudta - talán őérte is imádkozik Jézus? Ilyet még nem hallott eddig. Aztán újra Atyjának szólította Istent. Ez volt az egyik vád Jézus ellen, hogy Isten Fiának tartja magát. És ha ez igaz? Ez lehetséges, amilyen hatalommal kijelentette a mellette szenvedőnek: még ma velem leszel a paradicsomban. Jézus szava igévé vált a számára, „szívében forgatta", gondolkozott rajta, és a Szentlélek meggyőzte őt az igazságról.

S ezek után meggyőződéssel vallotta: Bizony, Isten Fia volt ez! Az ördög és Jézus gúnyolói így kezdték: Ha Isten Fia vagy... Akit a Szentlélek elvezet az igazságra, ezt vallja: Bizony, Isten Fia vagy.

Ma is sok hamisságot, féligazságot, rágalmat, vádat mondanak Jézusról. Ezt hisszük el, vagy azt, amit ő mondott magáról? Aki előítélet nélkül olvassa a Bibliát, annak az értelmét megvilágosítja Isten Lelke, és felragyog neki Krisztus valósága. S az ilyen ember bátran meg is vallja a hitét, hadd tudják meg mások is, ki halt meg a kereszten, s mi ennek a haszna személy szerint ránk nézve is!

Hol tartok én ezeken a lépcsőkön?

EZ EMBER ISTEN FIA VOLT!

A munka kész, a megváltásnak

csodája elvégeztetett...

A megváltó az átok fáján

nagy kínok közt kiszenvedett.

A nap letűnik fájdalmában,

a föld remeg és zeng az ég.

A bátor harcos félelmében

reszket, s a szeme fényben ég.

A gúnyolódók ajka néma,

szemük merően rámered,

előbb még büszkén gúnyolódtak,

most rémtől gyötört emberek.,

A marcona, s érzéketlen

katona szíve feldobog:

'Az Isten Fia volt ez ember!'

- ennél többet nem mondhatok.

Az Isten Fia volt ez ember!

- száll messze, időn s téren át -

Az Isten Fia volt ez ember,

ki viselt töviskoronát.

Az Isten Fia volt ez ember!

- kiáltja tenger és szelek, -

ki parancsolt a tengereknek

s az orkán néki engedett.

Az Isten Fia volt ez ember!

- kiáltják százan, ezren,

ki engemet is meggyógyított,

mikor feküdtem betegen.

Az Isten Fia volt ez ember,

ki az életnek Ura volt,

és feltámadván a halálból

legyőzött Sátánt és poklot.,

Az Isten Fia volt ez ember,

ki néked bűnös, megbocsát,

és ingyen örök üdvöt ád!

ÁMEN