„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert, amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Róma 8, 26.

A pünkösdi evangélium arról szó, hogy van Valaki, aki kész együtt hordozni velünk a terheinket. Van Valaki, aki csendesen figyeli az életünket, akkor is, ha mi még nem ismerjük Őt. S, amikor szükségesnek látja, odalép mellék és segít vinni, amit vinnünk kell. Nem kér érte semmit, nem tart előadást róla, nem szégyenít meg, hogy miért nem bírjuk egyedül azt, amit pedig kellene. Egyszerűen segít vinni.

Így mutatja be nekünk Isten igéje a Szentlélek Istent. Ő a Szentháromságnak az a személye, akit az Atya küldött Jézus menybemenetele után, hogy segítsen a hívőknek. Pál apostol nagy örömmel írja itt a rómaiaknak: a Lélek segítségünkre van a mi erőtlenségünkben.

Sok mindent jelent ez a szó: erőtlenség. Itt a Biblia eredeti nyelvében testi gyengeség, lelki elesettség, betegség, emberi gyarlóság, sőt néha még a bűnt is ezzel a szóval jelöli a Szentírás. Vajon ki az, akinek egyikben vagy másikban nincs újra és újra része?

Jézus Krisztus azt ígéri, hogy ilyenkor mellék lép valaki és segít. Kész velünk együtt, sőt a Szentírás néhány helyen azt is mondja: helyettünk, hordozni a terheinket. S miközben velünk együtt hordozza azokat, erőt és kedvet ad nekünk ahhoz, hogy bírjuk a magunkét. Nagy örömhír ám ez! Aki már volt olyan helyzetben, hogy rászorult az ilyen csendes segítségre, az tudja mit jelent.

Akik Jézus Krisztusban hisznek, azok egész életükben számíthatnak a nagy Pártfogóra, a nagy segítőre, a nagy Vigasztalóra. Miben segít nekünk a Szentlélek?

Elsősorban abban, amiben teljesen tehetetlenek vagyunk, amit nélküle semmiképpen nem tudnánk megoldani, és ami nélkül viszont nincs harmonikus, boldog, gazdag emberi élet.

Néhányat felsorolt Jézus abban a pár mondatban, amit az imént a János evangéliumából idéztünk. Szeretnék én is most inkább csak elsorolni néhány olyan területet, ahol a Szentlélek szívesen segít a benne hívőknek, és ahol rászorulunk erre a segítségre.

1. A Szentlélek eszünkbe juttatja az Isten Igét.

            Az első, amit Jézus így mondott: „Az a vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazt, amit én mondtam nektek.” (Jn 14, 26). A Szentlélek eszünkbe juttatja mindig azt, amire szükségünk van.

Mert bizony nem mindig értjük az igét és nem mindig jut eszünkbe magunktól az Ige, mert feledékenyek vagyunk, mert lelki restség, elesettség, és emberi gyarlóságunk akadályoz minket. De akkor mellénk lép a Pártfogó, és segít abban, hogy amit mondunk, az helyén mondott szó legyen. A Szentlélek juttatja eszünkbe azt, amit Jézus tanított, amire épp szükségünk van.

Szeretnék biztatni mindenkit, hogy számítsunk erre. Bízzunk abban, hogy ez az ígéret is beteljesedik. Merjük ezt kérni, és legyünk hálásak érte. Jézus megígérte, és ez működik ma is.

2. A Szentlélek tanít meg az Isten Igéjét megérteni.

            A másik terület, amire nézve érvényes ez az ígéret az, hogy bár magunktól nem értjük Istennek igéjét, de a Lélek megtanít és elvezet a megértésre. Maga Isten mondja azt, hogy nem az én gondolataim a ti gondolataitok. Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az ő gondolatai a mi gondolatainknál.

Hogyan érhetnénk fel ésszel az Ő magasságos gondolatait? Éppen ezért teljesen hiábavaló lenne a Bibliát is olvasni, ha egyszer nem értjük meg, hogy mi abban az isteni gondolat. Értem a szavakat, mert a betűket megtanultam, olvasni tudok, de miről szól ez valójában? Mit üzenhet ezen keresztül Isten nekem?

            Isten Igéjét magától senki sem értheti meg, de megint csak érvényes, hogy a Szentlélek segítségünkre van az erőtlenségünkben. Így írja ezt Pál apostol a korinthusi levél elején: „Nekünk pedig kinyilatkozatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van?

Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyan így azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.”(1Kor 2, 10-12).

3. A Szentlélek tanít meg az Isten Igéjének való engedelmességre.

            A harmadik terület, amiben segít nekünk a Lélek, az Igének való engedelmesség. A legnagyobb emberi jó szándék ellenére sem tudunk engedelmeskedni Isten igéjének magunktól. Ezért könyörög Dávid alázatosan: „Az engedelmesség lelkével támogass engem.” (Zsolt 51, 14).

Emberi erőből legfeljebb a jó szándékig juthatunk el, szeretnénk megvalósítani a jót, de az ilyen emberi próbálkozás vége mindig kudarc. Már megint nem sikerült, szoktuk sokszor mondani. S ebből következik a rossz lelkiismeret, sokfajta félelem és idegesség.

A Szentlélek az, aki könnyűvé teszi számunkra az engedelmességet. A Szentlélek ad erőt és örömöt is az Isten akaratának való engedelmességhez.

4. A Szentlélek tanít meg Istenhez helyesen imádkozni.

            Alapigénkből tudjuk, hogy imádkozni sem tudunk magunktól. Azt sem tudjuk, hogy mit kellene kérnünk, és azt sem, hogy hogyan kellene kérnünk. A Lélek segítségünkre van erőtlenségünkben. Maga a Lélek kezd el imádkozni bennünk.

Így olvassuk ezt a Bibliában: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá Atya!”(Róm 8, 15).

A Szentlélek tanít meg úgy imádkozni, ahogyan a kisgyermek beszél az apjával, egyszerűen, póz nélkül, és ez lesz az igazi imádság. Az ilyen ember már nem imákat mond az Istennek, különösen nem felolvas az Istennek valamilyen imádságot, amit más valaki megírt, hanem kiönti a szívét neki.

5. A Szentlélek bizonyossággal ajándékoz meg minket.

            Isten Szentlelke ajándékoz meg minket bizonyossággal is. Olyan sok bizonytalankodás, tétovaság, tapogatózás van az emberekben, sokszor a hitbeli kérdésekben is. Hányszor kérdezzük meg magunktól is: hit ez már, ami a szívünkben van, vagy nem? Sokszor magunk sem tudjuk, eldönteni, hogy hiszünk-e vagy nem.

Abban meg végképp bizonytalanok vagyunk, hogy vajon már Isten gyermekei vagyunk, vagy még nem? Fogok üdvözülni vagy nem? Isten Szentlelke vezethet el bizonyosságra minket ezekben a kérdésekben is. „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8, 16).

A Szentlélek belső, lelki stabilitással ajándékozza meg a hívőt. Tudom, ki vagyok, tudom, hol állok, tudom a célt, ami felé igyekszem előre, mert ismerem Atyámat, akivel állandó kapcsolatban vagyok az imádság által.

            Most végezetül összefoglalásként tegyük fel újra a kérdést: kicsoda a Szentlélek? A mai igénk alapján megértettük azt, hogy a Szentlélek az Isten maga. Az élő Isten, aki először úgy jelentette ki magát, mint teremtő és gondviselő Atya, mint aki uralkodik felettünk.

Aztán kijelentette magát Krisztusban, mint aki mindenben szolidáris velünk és egészen közel jött hozzánk.

Átvállalta adósságainkat, és kifizette a kereszten.

Végül pedig a Szentlelkében úgy jelentette ki magát, mint aki még közelebb jött az emberhez, be egészen a szívébe és onnan belülről irányítja a gondolatain, az akaratán keresztül.

Onnan belülről a hívőnek eszébe juttatja mindig azt, amire szüksége van.

Segít érteni az Igét, könnyűvé teszi az igének való engedelmességet, megtanít igazán imádkozni.

Elvezet a rendíthetetlen bizonyosságra, hogy Ő, mint Vigasztaló minden bajban ott van közel, és velünk marad mindörökké.

Ámen.