|
Volt egyszer egy földön mászó hernyó.
Fehér színű volt,zöld csíkokkal a hátán.
Senki nem kedvelte,mert ahogyan mondták csúnya volt.Szomorúan mászott ide-oda.
Amikor odaért egy növényhez,minden rovar kigúnyolta.Senki sem akart vele játszani,de a társaságát is kerülték.
Egyetlen szórakozása volt,hogy fölmászott a fa tetejére és onnan figyelte a lepkék repülését.
Tetszett neki nagyon és minden pénzt megadott volna érte,hogy ő is repülhessen.
Órák hosszat figyelte őket.Amikor visszamászott a földre,ott folytatódott,ahol abbahagyták, mindenki csúfolta. Beleunt megalázó helyzetébe.
Elhatározta,hogy felmászik a fa csúcsára és soha többé nem jön le onnan.
Az első napokban egy lepke repült az ágra,ahol ő pihent.A hernyó odacsúszott a közelébe és beszélgetni kezdtek.Barátságba kerültek.
Ez nem szűnt meg,sőt szorosabb lett és sok időt töltöttek együtt.
A hernyó feltette a következő kíváncsi kérdést a pillangónak:
-Miért kötöttél velem barátságot,engem mindenki meg vet,mert csúnya vagyok?
-A barátságnál nem az a fontos,milyenek vagyunk kívülről ,hanem az,mi van bennünk!
A hernyó örült ennek az őszinte barátságnak.Szinte beleszédült a boldogságba.
Annyira,hogy az egyik éjjel,amikor fenn aludt a fa egyik ágán,a teste lassan átformálódott.
Másnap reggelre egy gyönyörű lepke lett belőle is.
Mindenki megcsodálta.Amikor a másik lepke meglátta,ő is örvendezett a változáson.
Így szólt hozzá:
-Most látszik rajtad az a szépség és jóság,ami eddig benned rejtőzött.
Párosban repülték át a mezőt.Ha láttak valahol egy szomorú hernyót,odaszálltak hozzá és megvigasztalták.
A történet azóta is így folytatódik.
Senkit sem a külseje miatt fogadj el, mert a szépség és jóság belülről fakad....
|
Kommentáld!