„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” 1Jn. 4,18
Azt hiszem, hogy egyetérthetünk ezzel az apostoli figyelmeztetéssel, de gondoltunk-e arra, hogy a fenti állítást így is megfogalmazhatta volna az apostol: „A félelem kiűzi a szeretetet.” Igaz-e ez? Szerintem igen! Sőt továbbfűzhetjük a gondolatot: a félelem kiűzi a jóságot, az igaz emberi érzéseket, a józan gondolkodást, a türelmet, a szépséget és igazságosságot. Egyszóval mindent, ami érték.
„A félelemben elszigetelődünk
A szeretetben kapcsolatokat keresünk.
A félelemben tehetetlenné leszünk.
A szeretetben erőt kapunk a cselekvésre.
A félelemben ítélkezünk mások felett.
A szeretetben keressük az igazságot.
A félelemben bizalmatlanokká válunk.
A szeretetben könyörületet és megbocsátást keresünk.
A félelemben az elmúlást látjuk.
A szeretetben az életre tekintünk.
A félelemben bezárkózunk.
A szeretetben kitárulkozunk.”
(Sarah Moores Campbell)
Mindennapjaink problémáira válaszoljunk szeretettel.
/Máthé Sándor, Brassó, unitárius lelkész/
Kommentáld!