Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú
öregembert látott üldögélni az udvaron.
Nem ismerte őket.
Így szólt:
"Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok.
Kérlek,gyertek be és egyetek valamit."

"A ház ura itthon van?" - kérdezték.
"Nem", válaszolta az asszony.

"Akkor nem mehetünk be" - felelték.

Amikor este a férje hazaért, az
asszony elmondta neki mi történt.

"Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok,
és hívd be őket!"

Az asszony kiment és újra behívta az öregeket.
"Együtt nem mehetünk be a házba", felelték "

"Miért nem?" kérdezte az asszony.

Az egyik öreg magyarázatba kezdett:
"Az ő neve Jólét", mutatott egyik
barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta,
"ő A Siker és én vagyok
a Szeretet."

Majd így folytatta: "Most menj vissza a házba, és beszéld
meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni."

Az asszony bement a
házba és elmondta a férjének, amit az öreg mondott.

A férj megörült.
"Ez nagyszerű!" mondta. "Ebben az esetben hívjuk be a Jólétet.
Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat Jóléttel!"

A felesége nem értett egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább
a Sikert?"

A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját
javaslatával.
"Nem lenne jobb a Szeretetet behívni?
Az otthonunk megtelne szeretettel!"

"Hallgassunk a menyünkre", mondta a férj a feleségének.
"Menj, és hívd be a Szeretetet, hogy legyen a vendégünk."

Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget.

"Melyikőtök a Szeretet?
Kérlek, gyere be, legyél a vendégünk."

A Szeretet felállt és elindult a ház felé.
A másik kettő szintén felállt és követték társukat.

Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert.

"Én csak a Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?"

Az öregek egyszerre válaszoltak:

"Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be,
a másik kettőnek kint kellett volna maradnia.
De mivel, Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk."

Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!

Eddig a történet, mely 4 jókívánsággal folytatódik.

Valaki, aki nagyon közel áll a szívemhez, elolvasva, azt mondta:

"Nagyon szép történet, csak sajnos nem igaz!

Nézz körül, mit látsz?"

És hosszan sorolta mindazt,
amivel nap mint nap szembesülünk életünk minden
területén, ha nem csak nézünk, hanem látunk, hallunk is.
Sokan állítják, lassan mindent elborít a sötétség.

Nem értek egyet!

Csak akkor tehetné meg, ha hagyjuk.

De hitem szerint mindig voltak, vannak
és lesznek, akik a fényre törekszenek.

Akik számára még ma is mindennél fontosabb a Szeretet.

Akik nemcsak mondják ezt,
hanem a lelkük mélyéig komolyan is gondolják.

És ami még fontosabb:
ki is mondják, le is írják, egyszóval, továbbadják!

Így, ha egy gyertya meggyújt egy másikat,
egy másik egy harmadikat...
akkor minél több gyertya ég, annál nagyobb a fényesség!

És, hogy a fény mindig legyőzi
a sötétséget, azt a Nap minden reggel bizonyítja!

Életünk minden napjára ezért szívből kívánom magunknak,
ne csak emlékezzünk erre, hanem tegyünk is érte!

Hisz tudjuk,

"egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat..."