| |
A menyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd.
Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz
jut.
Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és
elegendő étel, ital található ott , hogy mindenki kényelmesen érezze magát.
Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik
egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket.
Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolják azt a valakit, akit szerettek, akit hátrahagytak.
Minden állat együtt kergetőzik és játszanak, de eljön a nap, amikor
valaki egyszer csak megáll, és a távolba tekint. Tekintete elszánt,
teste lelkesen reszket. Egyszer csak elszakad a csoporttól, a fű
fölött szinte repülve, lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik
előre.
Megpillantja gazdáját, és amikor gazda és hű kedvence végre
találkoznak, egymásba kapaszkodnak örömmel, hogy soha ne váljanak el többé. Boldog puszik záporoznak a gazda arcára, újra megsimogathatja imádott kedvence fejét, és újra belenézhet bizalomtól csillogó szemébe, oly rég eltávozott életéből, de soha nem tűnt el szívéből.
Azután átsétálnak a Szivárvány Hídon, együtt...
Ujvári Gábor : SZÍNEKKEL TELÍTEM
Szivárvány színekkel telítem be Lelkednek végtelenjét,
S csillagokkal szórom be fölötted az eget éjjelenként.
Csodakertbe hívlak, hol hűs forrás ered,
Hol Tündérek kedvesen súgják szépséges neved.
Kulcsot adok kezedbe, hogy sugárzó Szívedet nyissa,
Hogy emlékezz, Ki voltál, s térhessél Véle vissza.
Hogy tudd, száz és száz Érték rejlik, s vár benned,
Hogy füledbe súgja mától merre menj, s mit kell tenned.
Színekkel telítem be a Világot, hova most léptél,
S a Csodák Kertjét Néked adom jutalmul, mit Szíveddel nyertél!
Légy Te a Festő, s rajzold széppé Holnapod,
Legyél Áldott, s kísérjen Védelmező Angyalod!
|
Kommentáld!