A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. (Gal 6,9)
Egész éjjel szakadt az eső és üvöltött a szél. A telefon csörgésére ébredtem, segítséget kértek. A hurrikán több mint kétmillió embert fosztott meg a Mexikói-öbölben az élethez szükséges alapvető dolgoktól: nem volt élelem, ivóvíz, elektromos áram, sem fedél a fejük fölött. Hirtelen mindnyájan vagy rászorulók lettünk, vagy olyanok, akik segítségére szükség volt.
Tíz nap múlva nekem, aki egyedül élek, még mindig tíz vendégem volt. Napi időbeosztásom teljesen felborult, és kimerültnek éreztem magam a dolgok elhordozásában. Ekkor Isten csendesen így szólt hozzám: Inkább szeretnél rászoruló lenni?
Megtanultam, hogy Isten az élethelyzetek által segít megvizsgálni önmagunkat. Mindig úgy tudtam, hogy segítőkész és türelmes ember vagyok. De ebben a helyzetben be kellett látnom, hogy növekednem kell a segítségnyújtás készségében és az együttérzésben. Amikor beleéltem magam mások helyzetébe, Isten újra visszairányította figyelmemet arra, mit mond a Biblia az elhívatásról. Ezután, ha kimerültnek éreztem magam, eszembe jutott, hogy nem csupán anyagi módon segítek másoknak, hanem abban is, hogy az emberek meglássák Istent.
Imádság: Türelmes és nagylelkű Istenünk, köszönjük azokat az alkalmakat, amikor segíthetünk másoknak. Ámen.
Ha készek vagyunk, Isten használni fog.
Queen Ester Martin (Texas, USA)
IMÁDKOZZUNK A KATASZTRÓFÁK ÁLDOZATAIÉRT
Kommentáld!