„Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot…” (1Mózes 25:28)

A szülők elutasító viselkedése két szélsőséghez vezethet a gyermekeknél: nevezetesen a lázadáshoz, és a megalkuváshoz. A gyermekek lázadásának gyökere az elfogadottság iránti szükségük. Ézsau ismerte az alapelvet, mely szerint házasságához szülői jóváhagyás szükséges. Sértődöttségét mégis úgy mutatta ki áskálódó anyja ellen, aki nem tudta őt szeretni, és segített testvérének kiforgatni őt az örökségéből, és szeretetlen apja ellen, hogy lázadt Isten törvénye és a család törvénye ellen, és idegen népből hozott feleségeket, amit mindenki ellenzett (1Mózes 26:34).

Lehet, hogy Ézsau érzett némi beteges elégedettséget, amikor anyja panaszkodott: „Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt” (1Mózes 27:46).

Amikor gyermekink abbahagyják az iskolát, megszöknek, teherbe esnek, elhagyják a gyülekezetet, drogoznak, alkoholt fogyasztanak, tiltott szexuális viszonyba bonyolódnak és katasztrofálisan házasodnak, sok esetben csak azt akarják mondani:

„Majd én megmutatom nektek!” 

Most nézzük a megalkuvást: Ézsau lázadása nem nyerte meg anyja szeretetét, ezért apjánál az ellenkező taktikát próbálta ki, azt remélve, ha apja kedvére tesz, megszerezheti szeretetét. Amikor megtudta, hogy apja helyesli Jákob házassági döntését, ebben is igyekezett apja kedvében járni. „Amikor látta Ézsau, hogy apja, Izsák, a kánaáni leányokat rosszaknak tartja… feleségül vette addigi feleségein kívül Mahalatot” (1Mózes 28:8-9), aki ugyan Ábrahám unokája volt, de sajnos Izmael lánya.

A gyermek, akárhány éves is, mindent meg fog tenni, bármennyire irracionális vagy önromboló is az a viselkedés, hogy általa elnyerje vagy megtartsa szülei szeretetét.

Működött ez Ézsaunál? Nem. Bármit tett, nem tudta megszerezni apja szeretetét.

Az igazi probléma az én-központú szülő volt, aki csak akkor szeretett, ha számára előnyös volt.

Természetesen Jákób és Ézsau felnőtt emberek voltak, akik felelősek saját döntéseikért. A szülők azonban, mint a fazekas, rendelkeznek azzal a hatalommal, amellyel formálhatják gyermekeik jellemét, viselkedését, meggyőződését, és egész életüket.

Szülők, gyermekeiteknek egész életük során semmi sem számít jobban, mint feltétel nélküli szeretetetek.