„Ha csak azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, miért vártok jutalmat? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.” Lk 6,32

Ha megtámadnak, visszatámadsz, és ezzel úgy érzed, az erődet bizonyítod? Velem néha megtörténik, s aztán oda jutok vele, ahova sosem akartam kerülni.

Nemrég egy barátnőm közölte, hogy valaki továbbadta a titkát, és megkérdezte, tudom-e, ki volt az. Mondtam, hogy nem tudom, de újra megkérdezte. Aztán megint. Végül rájöttem, hogy engem gyanúsít.

Először meglepődtem, aztán mérges lettem.

Ha valóban ismernél, tudhatnád, hogy nem adom ki mások titkait.

Nem követtem el semmit.

Már többször megmondtam. Miért kérded még mindig?

Sokféleképpen reagálhattam volna, de akkor a magam igazának hangoztatása tűnt a legfontosabbnak. Nem emeltem fel a hangomat, de a pillantásom és a tömör válaszom egyértelműen jelezte, hogy haragszom.

Pár perccel később a Szentlélek kezdte kitágítani a képet. Barátnőm kérdése idegességből és félelemből fakadt, mert a titok nyilvánosságra kerüléséből baja lehet. Sajnos, beszélgetés helyett visszatámadtam.

Sajnos, hasonló szituációkban védekezésképpen agresszióval válaszolunk az agresszióra, és ez bizony véteknek számít. Odaszúrni egyet, ha úgy érezzük, belénk szúrtak szavakkal vagy passzív agresszióval.

De ilyenkor valóban erősek vagyunk?

A Lk 6-ban Jézus egy kemény igazságra mutat rá. Az élet nem mindig barátságos. Előfordul, hogy alaptalanul megvádolnak. Fájó töviseket szerzünk. Egy barát ellenségnek bizonyul, s ez nem tölt el örömmel.

Nyugis helyzetekben, kedves emberek felé könnyű szeretettel reagálni. De mi van a nehezebb helyzetekben? Jézus rávezeti tanítványait, hogy nem csak támadó, hanem támadható erő is létezik, mely el tudja simítani a konfliktust.

A támadható erő nem támad verbálisan. Kimondod ugyan az igazságot, de inkább hagyod beérkezni, nem igyekszel bekalapálni.

A támadható erő nem fejezi ki magát érzelmi kirobbanással. Igyekszik a másikkal együtt feldolgozni a félreértést.

A támadható erő nem marad egyik oldalon, megpróbál egy pillanatra a másik fél helyébe lépni, az ő oldaláról megérteni a konfliktust.

Nehéz dió. Továbbra is érni fognak verbális támadások, továbbra is előfordul, hogy megharagudtok egymásra valakivel. A támadható erő nem garantálja a happy endet.

De ha agresszíven reagálunk az agresszióra, biztos, hogy lesznek sérülések.

A támadható erő csökkenti ezek lehetőségét, és megnyitja az utat a békülésre. De ha nem sikerül is, „a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt” (Lk 6,35b).

Nem kár lenne, ha életünk végéig csak azokat szeretnénk, akik szeretnek minket?

Ki tudja, mit hagynánk ki, ha elkerülnénk hitünknek ezeket a próbatételeit. Ahogy viszonyulásomat a helyzethez át tudtam állítani a támadó erőről a támadható erőre, barátnőmmel sikerült tisztáznunk azt a fájdalmas beszélgetést. A Szentlélek indításának köszönhetően kaptam egy lehetőséget, amikor ahelyett, hogy azt nézném, miben hibázott a másik, arra fordíthatom a figyelmemet, mi az, amiben én javulni tudnék.

Uram, sokszor elítélem, amit mások mondanak és tesznek, ahelyett, hogy a Te szemeddel nézném őket. Támadó erővel reagálok, legyen az bár passzív, odacsapó vagy kirekesztő. Segíts, hogy azokat, akik nem tűnnek szeretni valónak, támadható erővel szeretni tudjam.  Ámen.