A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. (2Tim 3:16)

A teljes Írásról azt írja Pál apostol, hogy hasznos. Hasznos? Ez már beszéd! Ez már tetszik! Ez már lényegesebb számunkra! Szeretjük azt, ami hasznot hajt.

Sok esetben csak azt nézzük: mi lesz nekem ebből a hasznom? Ha semmi, akkor nem is vállalom. Mi hasznunk lehet a Biblia olvasásából? Alapigénk azt mondja, hogy hasznos a tanításra. Tanításra? Ki akar itt tanulni, vagy éppen tanítani?

Te és én! Nekünk kell akarni tanulni és növekedni. Mindegy, hogy hány éves vagy, amíg tart e földi élet számodra, addig tanulmányaidat nem fejezted be.

Igaz, ezért diploma nem egy földi főiskolán vagy egyetemen nyerhető, hanem majd a mennyein, ott is olyan formán, hogy Jézus majd azt mondja: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, többre bízlak ezután, menj be a te Atyádnak örömébe. Végezetre eltétetik az igazság koronája, melyet megad az Úr, az igaz bíró ama napon.

Tanulj testvér! Ne mondd, hogy már idős vagy, mit tanulhatnál te még, csak engedd, hogy az Úr tanítson.

Tanulj fiatal testvérem, ne mondd, hogy már eleged van az iskolapadból. Légy nyitott az Úrtól jövő tanításokra is! Aztán pedig add tovább! Gyermekeidnek, szeretteidnek, munkatársaidnak, barátaidnak, szomszédaidnak! Ne szégyelld, amit tanulsz Istentől, add át másoknak is, nekik is szükségük van rá!  

Az Írásban foglaltak cselekvése képezi annak legjobb magyarázatát. (Steinberger)

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. (2Tim 3:16)

A Biblia hasznos a feddésre – írja az apostol. Miért kellene bennünket megfeddeni? „Csak” azért, mert eltévelyedünk, mert könnyen elkezdjük járni a saját utunkat, az pedig nem az örök életre visz bennünket. Ilyenkor Isten megint, megfedd minket, jó irányba terel.

Erre mondja a zsoltáros: lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága.

Vagyis ha az Ige vezet, akkor jó az irány, ha a saját gondolataink, vagy bármi más, akkor letérünk a helyes útról, Isten pedig szeret annyira, hogy megfedd bennünket.

Vagyunk előtte fontosak olyannyira, hogy visszatereljen a helyes útra.

Persze nem szeretjük a feddést, miképpen a gyermek sem a szülői intelmet, de rá kell jönnünk, hogy értünk van ez, sohasem ellenünk.

Amikor az Igében feddő, intő szót, üzenetet olvasol, akkor ne keményítsd meg a szívedet, hanem engedd, hogy az Úr megmutassa a jó irányt. Ellenkező esetben kitolsz magaddal, de másoknak is ártasz.

Az Úr tudja, hogy mi a hasznos nekünk. Időnként a feddés, az intés az. Mi is gyakoroljuk ezt gyermekeinkkel való kapcsolatunkban egyértelműen szeretetből. Akkor miért ne fogadnánk el ugyanezt mennyei Atyánktól?

Nincs veszedelmesebb dolog, mint Bibliát olvasni anélkül, hogy engedelmeskedj neki.

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. (2Tim 3:16)

Végül pedig azt írja Pál apostol, hogy az Ige hasznos az igazságban való nevelésre.

Ez már tényleg nem nekem szól - mondhatjuk. Nevelni ugyanis a gyerekeket kell, mi pedig már felnőttek vagyunk.

Vagy érthető ez másképp is? Igen, ha arra gondolunk, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Így más nem vitás, hogy az Úr bennünket szeretne az igazságra nevelni. Arra az igazságra, mely szabaddá tesz. De mi az igazság? Helytelen a kérdés: ki az igazság?

Jézus ugyanis magáról mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet.

Tehát Jézus tud megszabadítani a bűneinktől, a hiábavaló életmódunktól és Benne, az Ő megismerésében segít elmélyülni Isten Igéje.

Testvérek! A hívő ember számára a Biblia Isten kijelentése. Ezért örömmel, vágyakozva kell olvasnunk, naponta elcsendesedve fölötte és kérve az Urat, hogy érintse meg szívünket, vezessen általa, ha kell feddjen meg, ha kell tanítson, jobbítson meg, de mindenképpen legyen olyan könyv számunkra, melyben az élő Isten szavát és nekünk szóló kijelentését olvashatjuk és komolyan vehetjük.

A nap gondolata:

Az igazság nincs időponthoz kötve. Mindig időszerű, kiváltképpen akkor, amikor időszerűtlennek látszik. (A.Schweitzer)/napiige és gondolat/