Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2 Korinthus4:18)

Amikor az egyik barátnőm visszatért várva-várt vakációjáról, néhány másik barátunkkal együtt elmentünk egy étterembe, hogy megnézzük a fényképeket a csodálatos nyaralásról.

Ez régen, még a digitális kamerák megjelenése előtt volt. A barátnőm frissen hívatta elő a képeket, és még maga sem látta őket. Izgatottan mesélt, miközben körbeadtuk a gyönyörű felvételeket. Aztán hirtelen így szólt a barátnőm: „Ez szörnyű! Nem is tudtam, hogy így nézek ki!” Ezután, minden egyes fotón talált valami kivetnivalót önmagával kapcsolatban. Micsoda kontraszt! Pár perccel korábban olyan boldog és izgatott volt, de amint átállította a fókuszát csak a hibákat látta. Odalett az öröme, és nem tudta újra élni a csodálatos pillanatokat, amiket azokkal töltött, akik szeretik őt.

Vannak az életünkben olyan momentumok, amikor nehéz a teljes képet nézni, mert a rossz dolgokra koncentrálunk. Lehet, hogy olyan munkád van, amit nem szeretsz, vagy éppen a lakásodat próbálod eladni. Vagy egy kapcsolatod nem úgy alakult, mint azt vártad, vagy nagy veszteséget éltél meg. Ezek embert próbáló körülmények, de ha az örökkévalóság szempontjából a teljes képet nézzük, akkor ezek csak időleges, átmeneti dolgok. Rajtunk áll, hogy úgy döntünk, a nehézségekre fókuszálunk, vagy hátralépünk és a teljes képet nézzük.

Ne felejtsd el, az élet nem csak arról szól, amit látunk. Van a létünknek egy másik dimenziója – ez pedig az örökkévalóság. Az örökkévalóság párhuzamosan folyik a földi életünkkel. Nagyon tetszik, ahogy a zsoltáros fogalmaz: „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az Én segítségem az Úrtól van” (Zsoltárok 121:1 - Károli). Felemelte a tekintetét, mert tudta, ha a körülményeire koncentrál, akkor azok lehúzzák. Felnézett, mert tudta, hogy Isten többet tartogat a számára, mint ami itt a földi szféránkban látható. Ugyanez igaz ránk is; ha felemeljük a tekintetünket, és a teljes képet nézzük, akkor jobban tudjuk értékelni, amit Isten most cselekszik az életünkben, és amit még cselekedni fog.

Arra biztatlak, hogy lépj hátra, és életed teljes képét nézd, és a téged körülvevő áldásokat. Emlékezz a jó dolgokra, amiket Isten tett érted, és ne hagyd, hogy ennek az átmeneti létnek a tökéletlenségei elrabolják az örömödet, és az áldásaidat.

És biztos vagyok benne, hogy a barátnőm, ha 20 év múlva megnézi azokat a fotókat, ezt fogja mondani: „Hű de jól néztem ki!”

Ne várj húsz évet, azzal, hogy elkezdd értékelni azt, amid most van. Ma kezdd el látni a jó dolgokat az életedben. Ha a teljes képet nézed, akkor sokkal több szeretnivalót fogsz találni.

Victoria Osteen