Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén…
Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor
még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez.
Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz.
Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a
kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül
úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta. Aztán megéhezett, és
valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon
jelent meg előtte, mint a víz.
„Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!” – gondolta meglepetten.
Most már hangosan mondta ki:
„Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal
szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is
megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát
magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel
szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
„Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!”
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta… minden eltűnt.
„Tudtam” – mondta, és megrázta a fejét.
Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén…
Kommentáld!