„Most tehát embereknek akarok kedvében járni vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 1,10
Vesd fel a tetszeni vágyás témáját egy női csoportban, érdekes válaszokat fogsz kapni. Szinte mindenki azt mondja majd, hogy valamilyen szinten küzd vele. Azokról, akik eleinte azt mondják, számukra nem probléma, a beszélgetés végére kiderül, hogy legalább egy kapcsolatukban igenis jelen van.
A tetszeni vágyás meglétébe mintha beletörődnénk, és nem próbálunk küzdeni ellene.
Vajon miért?
Mert mind szeretnénk, ha szeretnének. Nincs is ezzel semmi baj. De míg haladunk a szeretet és elfogadás felé, nézzünk meg közelebbről két motivációt, ami a tetszeni vágyás mögött meghúzódhat.
Egyik motiváló erő a vágy, hogy továbbadjuk a szívünkből fakadó szeretetet. Mialatt szeretetet adunk, mi is szeretve érezzük magunkat. Ez jó dolog.
A másik motiváló tényező, ha azért adunk valamit, mert viszonzást remélünk: szeretetet. Ha szeretetet kapunk azért, amit teszünk, azon igyekszünk, hogy még többet tegyünk, hogy még többet kapjunk. Ez már veszélyes.
Ez a második motiváció okozza a gondot a tetszeni akarással. Jó dolog adni, hogy valaki szeretve érezze magát, boldog legyen, örüljön. De ha azért tesszük, mert viszonzást várunk, abból sok bajunk származik. Ha állandóan azon próbálkozunk, hogy szeretetet kapjunk, s ezért egyre többet vállalunk, biztos kimerülés lesz a vége.
Kimerül az, aki adja. Kimerül az, aki kapja. Kimerül maga a kapcsolat.
Ezt írja az Ef 5,8-10: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban:éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak…”
Tetszik a felsorolás, mi az, ami jelzi, hogy a világosság gyermekei vagyunk: jóság, igazság, egyenesség – miközben igyekszünk eldönteni, mi kedves az Úrnak.
Jó volna, ha ezen a szűrőn át végezném minden tennivalómat. Akkor vagyok a tetszeni vágyás csapdájában, amikor rettegek attól, hogy igent mondjak, de képtelen vagyok nemet mondani.
Ha Isten tetszését keresem, fel kell tennem magamnak néhány kérdést, mielőtt bármit megteszek egy másik ember kedvéért. Helyes a motivációm? Igazak a szándékaim? Tiszták a reményeim?
Vagy más motivál:
Félelem – nem fog szeretni, ha nemet mondok.
Ferde szándék – ha megteszem neki, majd ő is hajlandó lesz….
Valótlan elvárások – hiszem, hogy ha többet nyújtok, meg lesz velem elégedve, és nagyon vágyom az elismerésére.
Minél jobban igyekszem mások kedvére tenni, annál nagyobb hatalma lesz rajtam a tetszeni vágyásnak. Minél jobban igyekszem rájönni, mi kedves az Úrnak, annál nagyobb hatalma lesz Neki az életemben.
Eldönthetem.
Uram, segíts megszabadulnom az állandó tetszeni akarástól. Irányítsd napi döntéseimet, mikor félelem, ferde szándék vagy valótlan elvárások akarnak vezetni. Azt akarom, hogy a Te tetszésed legyen a motiváló erőm, Atyám, és egyre nagyobb hatalommal uralkodj az életemben. Jézus nevében, Ámen.
Kommentáld!