,,Te pedig mikor imádkozol, menj be a belsõ szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van. "
(Máté 6, 6)


Jézus szereti az elrejtettséget. A farizeusi kegyesség még imádkozásával is önmagát akarja fitogtatni az emberek elõtt; pedig az imádságban csak Istennel van dolgunk. Milyen borzasztó, amikor valaki olyan szívesen hallgatja saját imáit és azt akarja, hogy mások is hallják azt. A színpadias imádkozás utálatos Isten elõtt, éppen úgy a „díszimádság" is, amelynél az embernek az a benyomása, hogy nem Istennek, hanem a jelenlevõknek szól.

Jézus nem veti el a közös és nyilvános imádkozást, de imaéletünk súlypontja az egyéni imádkozás (belsõ csendességben), különben csupán színészkedés az imádságunk. „Menj be a belsõ szobádba", azaz keresd a magányt, külsõleg is különülj el, hogy mennyei Atyáddal egészen egyedül légy. Az Õ szent jelenlétében maradj csendben, míg betölt a Lelke és az imádat szavai tolulnak ajkadra. - „Zárd be az ajtót" - biztosítsd, hogy semmi ne zavarjon. Egész sereg olyan ellenséges gondolat van, ami akadállyá lehet: a hétköznapok, a munka, a gondok, a világ, értelmed; az éned a maga emberi és nem isteni vágyaival. Mennyi minden hathat gátlóan az imádkozásra! Zárd be az ajtódat: emeld fel szívedet Istenhez, zárkózz el a zavarók elõl. - Van-e rejtett helyed az imádkozásra? A magányos imádság nélkülözhetetlen. Itt nyerjük a legmélyebb és legnagyszerûbb megtapasztalásokat. Itt nemcsak a lélek beszél Istennel, hanem Isten is a lélekkel. Itt tudja kijelenteni csodálatos igazságait üdvösségünket illetõen. Itt gyûjt a lélek „forrásvizet" (Zsolt 87, 7); különben a hívõ ember olyan, mint a kiszáradt kút, kiürül és kegyes fecsegõvé válik.

A titkon való imádságot Isten nyíltan jutalmazza. Sok olyan imádkozó hívõ kap majd jutalmat odafent, aki itt nem játszott nyilvános szerepet Isten országa munkájában. Sok evangélizáció és ébredés nem az igehirdetõk, hanem a rejtett imádkozók munkájának eredménye. Isten már itt láthatóan és megfoghatóan jutalmazza a rejtett imádságban való hûséget. Aki sokat tartózkodik csendben az Úr elõtt, az áldott ember. Fellépése határozott lesz, járása biztos, munkája sikeres. Érezhetõ rajta a mennyei szentség illata. Minél kevésbé akarnak tündökölni az emberek elõtt, annál inkább ragyognak. Aki sokat imádkozik titkon, az erõt kap arra, hogy nyilvánosan is imádkozzék. Így jutalmaz Isten.