A Magyarországra érkező I. Ulászló király (1440—1444) számára a legnagyobb gondot az egyre gyakrabban ismétlődő és egyre sikeresebb török támadások jelentették. Az uralkodót egy kiváló hadvezér, Hunyadi János fogadta.

A Hunyadiak ismeretlen, talán román eredetű, elmagyarosodott család voltak. Hunyadi a kardforgatást Zsigmond alatt tanulta. Az uralkodót elkísérte számos hadjáratára. Elsajátította a kor legjobb hadi eljárásait. Zsigmondtól számos birtokot kapott, így a nevet adó Hunyad várát is. Ulászló, felismerve a hadvezér képességeit, tovább gyarapította a Hunyadiak várait és vagyonát. Hunyadi János Erdély és Magyarország legnagyobb birtokosa lett, és elnyerte az erdélyi vajda címét is.

A vajda rászolgált a kitüntetésekre. Pontosan tudta, hogy a töröktől csak akkor szabadulhat meg az ország, ha minél messzibbre űzik a magyar határoktól az ellenséget. 1443-ban ezért hadat szervezett. Hogy meglepje a törököket, télen indította meg a támadást. Bár a hideg idő a keresztény sereg előrenyomulását is nehezítette, a siker teljes volt. A magyar katonák egészen Szófiáig jutottak el. A szultán kénytelen volt békét kérni. A seregben ott volt az akkor 18 éves király is. Talán a diadal emléke ragadta el a fiatal Ulászlót, mert alig egy évvel később megszegte a békére tett esküjét. A hitszegő támadás katasztrófával végződött. 1444 novemberében Várna mellett a törökök legyőzték a keresztény sereget. Ulászló a csatatéren vesztette életét.

A trónt Albert kisfia, V. László örökölte. Nevében többen is területeket hasítottak ki maguknak az országból. Ellenükben az országgyűlés Hunyadi Jánost kormányzóvá választotta. V. László Magyarországra érkezte után Hunyadi lemondott. Mivel egy gyerekre nem lehetett az ország védelmét bízni, az országgyűlés főkapitánynak nevezte ki Hunyadit.

Hunyadi János úgy gondolta, hogy a törököt Magyarország egyedül aligha győzheti le. Szövetségesként a szomszéd szerbeket akarta megnyerni. Uralkodójuk nem bízott Hunyadiban, és a török szultántól is félt. A kormányzó az albánok vitézségét hívta segítségül: szövetséget kötött a legendás Szkander béggel. A két sereg egyesülése azonban nem sikerült, mert a szerb uralkodó elárulta a tervet a szultánnak. A török az egyedül maradt Hunyadi seregét 1448-ban, Rigómezőn le tudta győzni.

Rigómező után a török sereg már Magyarországot fenyegette. A támadás útvonala a Duna mellett vezetett. Így a sereg élelmét, az állatok takarmányát, a katonák tartalék fegyvereit a folyón, hajókon tudták szállítani. Az ország fővárosa, Buda felé vezető úton több vár állta el az utat. A legfontosabb Nándorfehérvár volt.

1453-ban a török sereg elfoglalta Konstantinápolyt, az akkori világ legnagyobb városát. Európán a rémület lett úrrá. Sokan úgy gondolták, hogy a mohamedánokat nem lehet legyőzni. A pápa keresztes hadjáratot hirdetett. Igyekezett a többi keresztény uralkodót is rábírni a segítségre, de nem sok sikerrel. Az egyház feje minden napra imát rendelt el Nándorfehérvár és a keresztesek megmeneküléséért. Erre a déli harangszó emlékezteti a híveket. A pápa saját költségén nagy flottát szerelt fel, amely a tenger felől támadta volna meg a Török Birodalmat. Magyarországra küldte Kapisztrán Szent János itáliai ferences szerzetest. Kapisztrán a ferencesek szigorú, a szegénységet komolyan vevő ágának volt tagja. A nép által barátoknak nevezett szerzetesek egyszerű szavakkal beszéltek. Szemben a főpapokkal, életük olyan egyszerű volt, mint a népé. Kapisztrán János a kor egyik legjobb szónoka is volt. Magyarul nem tudott, de beszédei fordításban is fellelkesítették az embereket.

1456. június elején Nándorfehérvár falai alatt megjelent a hatalmas török sereg. Ha hinni lehet a leírásoknak, 150 ezer ember és 300 ágyú nézett farkasszemet a magyarokkal. A várat a Duna felől 200 hatalmas tengeri gálya is támadta. Az ostromlottak alig 10 ezer emberrel bírtak. Néhány nappal a támadás megindulása után a vár romokban hevert. A török tüzérek, akik között sok keresztény zsoldos is volt, gyorsan szétlőtték a falakat. A védők reménytelen helyzetbe kerültek, de utolsó leheletükig harcoltak. Jó példa erre Dugovics Titusz hőstette. A döntő rohamban úgy akadályozta meg a török lobogó kitűzését, hogy a török zászlóst átölelve a mélybe vetette magát. Hunyadi és Kapisztrán ugyan közeledett a felmentő sereggel, de a védők még így is sokkal kevesebben voltak, mint az ellenfél. A török hajók miatt az sem volt biztos, hogy be tudnak majd jutni az erődbe. Az első reménysugarat a keresztény sereg számára a Dunán vívott harc sikere jelentette. A szerb és a magyar hajók, a naszádok sokkal kisebbek voltak, mint a törökök hajói. Ez azonban most — kivételesen — előnyükre szolgált. A mohamedánok nehéz, tengeri gályáit fürgén vették körül, és ötórás harc után legyőzték őket. A keresztesek bejutottak a várba. Másnap a törökök rohamra indultak. Sikerült feljutniuk a falak romjaira. Hunyadi katonái csak éjjel szorították ki őket. Másnap a keresztények támadtak. Erre valószínűleg nem a megfontolt Hunyadi, hanem a lelkesedő Kapisztrán János adott parancsot. A támadás meglepte a törököket. Estére a mohamedán sereg elmenekült.

A világra szóló győzelem eredményeit nem sikerült kihasználni. Néhány héttel később Hunyadi János és Kapisztrán Szent János a járványban meghalt.

Hunyadi János örökébe fia, László akart lépni. Ebben azonban riválisa, Cillei Ulrik megakadályozta. Hunyadi László egy vita alkalmával kardot rántott, és Cilleit megölte. V. László király Hunyadi Lászlót büntetésül lefejeztette, öccsét, Mátyást pedig börtönbe záratta. A Hunyadi-párt élére ekkor egy bátor asszony, a két elítélt anyja, Szilágyi Erzsébet állt. A nemesség nagy része támogatta őt.

V. László nem sokkal élte túl Hunyadi László kivégzését. Nyolc hónappal később Prágában elhunyt. A 17 éves uralkodó iránti gyűlöletet mutatja, hogy sokan úgy gondolták, mérgezés okozta a halálát.