„A neveden szólítottalak, enyém vagy.” (Ézsaiás 43:1b) 

Egy kedves anekdota szerint Ernest Hemingway-t megkérték egy étteremben, hogy mondjon el egy néhány szavas történetet. 
Ha én lettem volna a kihívó, azok pártjára álltam volna, akik meg voltak győződve arról, hogy egy cselekvést, egy szereplőt vagy egy konfliktust nem lehet néhány szóban leírni. Hemingway azonban megnyerte a fogadást a rövid történetével: „Eladó: sohasem használt baba cipők.” 
Érdekes feladat néhány szavas memoárként az életre gondolni. Hogyan szólna a te történeted? Mely néhány szó foglalná össze bizonyos életszakaszodat, vagy számodra meghatározó igazságot? A felnőttkorom különböző szakaszait néhány szavas memoárokkal össze tudom foglalni. Tanárnőként így szólt volna az emlékiratom: 

Az élet olyan mint egy óravázlat. 
A soron következő szemléltető táblával foglalatoskodom. 
A következő generációt tanítom olvasni. 
Fiatal feleségként a néhány szavas memoárom így hangzott volna: 

Tizenkettő évesnek tűnök a fényképeken. 
A kukta a fiatalasszony legjobb barátja. 
Amikor megszülettek a gyerekeim, és kiléptem az osztályteremből, hogy anya szerepben tevékenykedjek tovább, a néhány szavas memoárom így hangzott volna: 

Ropi. Mesekönyv. Egész nap. 
Már megint főzés és vasalás? 
A délutáni csendes pihenőt várom! 
Aztán minden megváltozott egy decemberi reggelen, 2010-ben, amikor meghalt a férjem. Tizenkét órán át volt csupán beteg, mielőtt meghalt volna. Egyik pillanatban még itt volt közöttünk, a következő pillanatban már nem élt. Harmincegy éves voltam, gyermekeim 5 és 3 évesek. A világom darabjaira hullott. Egy éjszaka alatt özveggyé váltam. 
Két árva kisfiú özvegy anyukája lettem. Az elmémet leterhelte már az is, hogy kikeljek az ágyból, szembe nézzek a depressziómmal, és a trauma utáni stresszel Ezen kemény időszakban a néhány szavas memoárom így szólt volna: 

Hogy történhetett ez meg velünk? 
Özvegy édesanya, próbál kikelni az ágyból 
Tél. Tél Tél Tél. Még mindig nincs tavasz. 
Még nem álltam készen a búcsúzásra. 
Még mindig van mondanivalóm. 


Tizenkét iszonyatosan nehéz óra alatt a szerepem megváltozott. Talajvesztetté váltam. Úgy éreztem, hogy egy világ fordul meg velem, elvesztettem az identitásomat. Egy mély, nem várt veszteség tud talán leginkább a bizonytalanságba taszítani bennünket. 
Én a férjemet vesztettem el, talán te más veszteséget hordozol magaddal : egy válás is egy bizonyos halál, amely elutasítottság érzésével jár együtt. Egy munkahely elvesztése, vagy egy barátság meggyengülése az elismerés és az elfogadottság érzetét is megtépázza. Mindannyiunknak megvan a saját története. Az élet időnként elképesztően nehéz tud lenni, és ez a Föld egy nagyon ijesztő helynek tűnik, amikor megremeg az identitásunk, mert emberként gyakran inkább szerepeinkre, mint magára a személyre helyezzük a hangsúlyt. 
Mi határoz meg téged, mint nőt? Van egy néhány szavas memoárod, melyhez ragaszkodsz, mint identitásod meghatározásához? 

Bárcsak valaki anyának hívna engem is. 
Én vagyok a család lúzere. 
Tényleg azt gondoltam, hogy szeret engem. 
Teljesen kimerítettem a hitelkártyámat. Semmi sem maradt. 
A nem kívánt álmot élem most. 
A legfrissebb diagnózis teljesen fel fog emészteni. 
A magány határozza meg az életemet. 
Azon elgondolkodtál már, hogy hogyan fogalmazná meg Jézus, az egyetlen és igazi történet író a mi néhány szavas memoárunkat? Nagy valószínűséggel így hangzana: 

Te az enyém vagy. Így szeretlek, ahogy vagy. 
A szememben te csodálatos vagy. Ismerlek téged, vigyázok rád, szeretlek. 
Várlak szeretettel, telepedj le ide, mellém. 
Függetlenül attól, hogyan is érzed magad a mindennapokban, Isten az Ézsaiás könyvének 43. fejezetének az 1. versében arra emlékeztet, hogy Ő nevünkön szólít bennünket, Hozzá tartozunk. Isten gondot visel rólad, és nincs az a hely, ahol magadra hagyna téged. Ő figyel rád, és elmosolyodik, amikor rád gondol. Ő harcol érted, és terve van az életeddel. Isten jó. Isten a szabadság. És a te helyed Ő mellette van. 
Amikor váratlan veszteséggel kell megküzdened, vigasztaljon az a tudat, hogy Isten neveden szólít téged, és éppen írja a történetedet. 

Urunk, köszönjük, hogy mindannyiunkra személyesen odafigyelsz, ismered a gyermekeidet, és nevünkön szólítasz bennünket. Köszönjük, hogy örömmel és szeretettel fordulsz felénk. Szeretnénk a te kegyelmed szemüvegén keresztül tekinteni önmagunkra, és elfogadni, magunkévá tenni azt a történetet, amelyet számunkra írsz, Mesterünk. Szeretnénk, ha életünk minden területén Téged dicsőíthetnénk. Jézus nevében jövünk hozzád, Atyánk. Ámen 

Sofóniás próféta könyve 3:17 Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.