Jézus idejében egy férfi megközelítette őt és így szólt:
- Mester, másokkal együtt és is nagyon jól tudom, hogy Isten Fia vagy és az igaz útra oktatsz mindenkit.
Mégis meg kell mondanom, hogy követőid, akiket apostoloknak nevezel és a közösségben élnek, nekem sehogy sem tetszenek.
Észre vettem azt is, hogy nem sokban különböznek a többi embertől. Nem is olyan nagyon régen az egyikkel volt egy erélyes összetűzésem. különben tudott dolog, hogy követőid egymással nem mindenben értenek egyet és nem is nagyon szeretik egymást. Ismerek közülük egyet, aki zavaros anyagiakkal foglalkozik...
Éppen ezért egy nagyon őszinte kérdéssel fordulok hozzád: Lehetek és is hozzád tartozó, ha apostolaiddal nem sokat törődök?
Ha megengeded azt is megmondanom, hogy szívesen vagyok keresztény, de semmi közösség, semmi egyház és egy apostol sem érdekel.
Jézus szeretettel és figyelemmel hallgatta.
- Ide figyelj! - mondta neki. - Volt egyszer egy kis embercsoport, akik szívesen leültek egymással és beszélgettek. Amikor rájuk sötétedet, összegyűjtöttek egy csomó fát és tüzet gyújtottak. Szorosan egymás mellett ültek és melegedtek. A tűz arcukat is megpirosította. Az egyik egyszer csak meggondolta magát és kivált közülük. Kezébe vett egy darab égő fát és egyedül, egy magányos helyen ő is leült.
A fadarab egy ideig az ő kezében is égett és világított. Nem kellett sokat várni, elhalványodott a tűz és ki is aludt.
A férfi sötétben maradt, és vacogott a hidegtől.
Nem sokat gondolkozott, fölállt, fogta az elszenesedett fadarabot és visszament barátaihoz. A fát a tűzre dobta és az hamarosan lángot fogott, ő meg leült barátai mellé. Melegedett és a tűz fénye visszaverődött az arcáról.
Jézus mosolyogva hozzáfűzte:
Aki hozzám tartozik, az a tűz mellett marad mint a többi barátaim. Ezt azért teszik, mert én azért jöttem a világba, hogy tüzet hozzak oda és nem is akarok mást, mint azt, hogy égjen.
Kommentáld!