Egy vadász megfogott egy
kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi,
három felbecsülehetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hosszan
tépelődött, majd belement az alkuba.
A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz,
hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó
tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt:
bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal. A vadász úgy gondolta,
hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli
fára. Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült. A
vadász utána kiáltott, és megkérdezte,mi olyan mulatságos, mire a madár
így válaszolt:
Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el. És még jobban nevetett.
A vadász dühbe gurult, és kiabálni kezdett, hogy a madár azonnal jöjjön vissza.
A madárka persze, ügyet sem vetett rá.
Hát jó, de akkor legalább tartsd be, amit ígértél-mondta. Halljam a harmadik tanácsot!
Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két
tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a
dolgokat. Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az
érzékeidben sem bízol, különben felfognád, hogy egy olyan apró madár,
mint én nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét.
A madár nevetve elfordult, hogy elrepüljön.
-Mivel nem az első két tanácsom szerint cselekedtél, nem vesztegetem rád a harmadik bölcsességemet. Azzal messze szállt.
Ezzel tulajdonképpen megadta a vadásznak a harmadik és egyben legjobb tanácsot is:
Bármilyen tanács felesleges, ha nem fogadjuk meg.
Kommentáld!