Majdnem mindig várakozni kell. Vársz egy új kapcsolatra, házasságra, előléptetésre, gyógyulásra. Az élet nagy része várakozással telik el. A különbség az, hogy lehet helyesen és helytelenül várakozni. Túl gyakran feladunk célokat, ha azok nem terveink szerint valósulnak meg. Ez azért történik, mert nem helyes módon várakozunk.

Jakab 5:7 „Légy türelmes, amikor várakozol” „amikor” várakozol és nem azt, hogy „ha” várakozol.

Ez azt jelenti, hogy valamikor mindenki várakozni fog. Jakab 5:7 „Nézd, ahogy a gazda elvárva várakozik”

Ez a kulcs!

Elvárással kell várakoznunk. Nem szabad leülnöd letörve, negatívan és arra gondolva, hogy helyzeted soha nem fog megváltozni.

Azt mondod, hogy hittel imádkoztál, mégsem látod, hogyan mászhatnál ki a slamasztikából. Az elvárás azt jelenti, hogy pozitívak, reményteltek vagyunk.

Úgy kelünk fel reggel, hogy arra készülünk, hogy aznap csupa jó dolog történik velünk. Lehetnek problémáink, de tudjuk, hogy talán a mai napon fognak megoldódni, lehet, hogy a mai nap lesz az áttörés. A várakozásnak tehát nem szabad passzívnak lennie.

Ha helyesen várakozunk, akkor előrelátva várakozunk. Úgy beszélünk, teszünk, mintha már megtörtént volna. Előkészületeket teszünk. Ha meghívsz valakit vacsorára, akkor nem vársz rá, hogy megjelenjen, mielőtt elhatároznád, hogy elkezdesz főzni.

Sokkal valószínűbb, hogy már korán reggel ellenőrzöd, hogy tiszta-e a lakás, elmégy a zöldségeshez bevásárolni, a virágboltba csokrot venni az asztalra, a pékhez friss kenyeret venni. Mindezeket az előkészületeket azért teszed, mert vársz valakire. És erre a hozzáállásra van szükségünk akkor, miközben arra várakozunk, hogy Isten ígérete megvalósuljon.

Nem elég csak imádkoznunk, hanem tettekkel is alá kell támasztanunk imánkat. Jakab 2:17 „A megfelelő tettek nélküli hit halott.”

Azt jelenti, hogy hihetünk valamiben, imádkozhatunk valamiért, de ha nem támasztjuk alá tettekkel, akkor nem sül ki belőle semmi jó. Túl sok embernek nem helyes az elvárása.

Nem várják a felemelkedést, helyzetük javulását. Nem veszik észre, hogy elvárásuk tartja őket a középszerűség szintjén. Fel kell emelnünk elvárásunk szintjét. Ha keveset várunk el, akkor keveset is kapunk. Ha nem várjuk, hogy valami jobbá váljon, akkor nem is fog jobbá válni. Isten elvárásunk szintjén találkozik velünk.

Figyelnünk kell arra, hogy mit várunk el. Minden reggel, mikor felkelünk az ágyból, mondjuk azt, hogy: ma valami jó dolog történik velem.

Határozzuk meg már reggel a nap alaphangulatát. Mint egy kisgyerek, aki kibont egy ajándékot, nézz előre, hogy vajon milyen meglepetések várnak ma rám. Ahelyett, hogy keseregnél, várd el, hogy ma a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel.

Mint ahogy az üzletbe is azzal az elvárással mégy be, hogy megkapod, amit keresel, az állásinterjúra is úgy menj, hogy elvárod, hogy megkapd az állást. Az elvárásaid a hited gyakorlati megvalósulása.

Elvárásaid minden irányban hatnak. Ha reggel azzal kelsz fel, hogy nehéz napod lesz, az emberek barátságtalanok veled, akkor azt fogod magadhoz vonzani. Elvárásaid működni fognak, de nem a megfelelő módon használod őket.

Emlékszem egy fiatalemberre, aki a záróvizsgáira készült. Nagyon ideges volt, mert eddig minden vizsgáján leblokkolt és hiába készült szorgalmasan, nem tudott jól teljesíteni. Azt mondta nekem: Kérlek, imádkozz értem, mert tudom, hogy megint így lesz.

Én azt mondtam neki, hogy nem jó az elvárása. Változtasd meg az elvárásod es mondogasd a nap folyamán, hogy: elvárom, hogy a vizsgám kitűnően sikerül és a memóriám jól működik, nyugodt vagyok. A fiatalembernek ez lett az egyik legjobb vizsgája.

Jézus ezt mondja a Bibliában: Máté 9:29 „According to your faith be it done unto you." „Legyen nektek hitetek szerint.”