Hegylánc koszorúzza Belényes környékét,
Számos sziklaorom fúrja az ég kékjét,
A fenesi erdo csúcsai közt egyik
Messzire ellátszik, bár a legkisebbik.
Egy mesterséges bérc, hogyha rásüt a nap
Úgy néz ki a dombon, mint szószéken a pap,
Közelebbrol látszik, hogy egy falmaradvány,
Dacol az idovel magányos mogorván.
Bélavár a neve, mindenki így tudja,
Bár a feledésbe vész lassan a múltja,
Ezerkétszáz után készült negyvennégybe,
Miután a tatár Erdélyt jól megtépte.
Négy és félszáz évet állt a vár épségben,
Habsburg áldozat lett hétszáztizenegyben,
Rákóczi Ferencnek kurucai védték,
De akár terveit, a várt tönkretették.
Azóta az erdo benotte udvarát
Törmelék és avar megtöltötte sáncát,
Csak a kirándulók látogatják ritkán,
Nem sok látnivaló van e fura sziklán.
De mint lenni szokott a nép képzelete
Meséket szott róla prózába meg versbe,
A legérdekesebb az osz pap legenda,
Mivelhogy ennek van hiteles alapja.
Estefelé volt már, amikor egy férfi
Siet hazafelé s a vár alá ér ki,
Leteszi batyuját, hogy kicsit pihenjen,
Mikor háta mögött egy száraz ág reccsen.
Hátranéz s a vér is megfagy ereiben,
Az erdobol egy pap siet ki elébe,
A szakálla fehér s a mellét verdeste
Az alakja délceg, akár a jegenye.
Szegény Pista bácsi, amikor meglátta,
Biz nem gyökerezett a földbe a lába,
Ott hagyott o mindent, tarisznyát meg sajtot
És ahogyan csak birt, nekiiramodott.
De a pap utána egyre kiabálva
Bácsi hát álljon meg, az Isten megáldja,
Hogyha az Istennek ilyen szolgája van
Akkor én azt mondom, jobb lesz a pokolban.
És egyre csak iszkolt, a pap is utána,
A faluba érve többé már nem látta,
Hetekig beteg volt és a hideg rázta
Ha szemét lehunyta, az osz papot látta.
Hogy az igaz mi volt az egész mesében?
Az, hogy kirándulás volt aznap ott éppen.
Az ido meleg volt s az úri társaság
Ilyen dugott helyen a hámfából kihág.
Egy idosebb rabbi, jól megszívta magát
S nem akarta azt, hogy mások így meglássák,
Elbújt és lefeküdt s mikor felébredt
Nem tudta hogy hol van, s ez lett a történet.
Kommentáld!