Az első gyertya lobbanása a hit fényét hozza.
A második, mint fénysugár a reményt dalolja.
A harmadik a szeretet lángját, melegét meséli.
A negyedik az Örök hazát, az üdvözülteket idézi.
Adventi koszorúnk gyertyáiban benne lobog az élet:
Lángjában a csend, a fény, az erő - lélegzenek, élnek.
Egy fényt hozz nekem is - nekünk is adventi Lélek,
E lélegzetben én is - mink is új lángra kéljek!
Lángomnak - lángodnak adjon életet a hit:
Atyai Szív világomra - világodra harmatot hint,
Egy Kéz vigyázva, óva mélységek felett átvezet,
És csendet, mosolyt, kérdést Odafenn értenek.
Lángomnak - lángodnak adjon életet a remény:
Maga az Élet, az Isten terve, akarata vagy - s vagyok én,
Krisztusi út ma is van, nem mossa el sem év, sem pillanat,
És lesz erőnk imádkozni, hogy Vele maradjunk - s maradjak.
Lángomnak - lángodnak adjon életet a szeretet:
A Mindenható, Örök Isten, dajkál és szeret, mint gyereket,
Kezében felnőve képesek leszünk - leszek szeretni mást,
És az Ő szemével nézve, szólva éltetni fogjuk a közös parázst.
Lángomnak - lángodnak adjon életet az Örök haza:
A tegnapon, a múlton túl bennünk lakozik az Örök hangja,
Csak kezdet van, s Menny már országom - s országod,
És egybe köt minket örökre Vele, veled - belőle fakadó források.
Kommentáld!