Advent

Búcsúzik november,
kopogtat december,
a Remény csillaga
ragyog a szemekben.

Ahogy a Megváltó 
érkezését várták,
úgy várja mindenki
szíve titkos vágyát.

Jöjj el hát, oly rég várt
békesség, szeretet,
tedd te boldogabbá
a jó embereket ...

Tisztítsa meg lelkünk
az ünnep várása,
a frissen hullott hó,
karácsony varázsa...

Felejtsünk haragot,
sértődést, bánatot,
tanuljunk Jézustól
sok-sok alázatot ...

Tanuljuk meg tőle,
mi a megbocsájtás,
ne legyen közöttünk
veszekedés, bántás ...

Adventnek idején
győzzön a Szeretet,
tegyük boldogabbá,
aki velünk lehet ...

 Fedje be a rosszat
csillogó hólepel,
hiszen decemberben 
minden szív ünnepel.

Ajándékba idén 
adj forró ölelést,
lelket melengető,
erőt adó reményt ...

Ne legyen szívünkben
fájdalom és ború,
legyen a karácsony
Szeretetkoszorú ...
Törő Zsóka

Advent 

Négy hét van még karácsonyig, 
S várjuk már az ünnepet, 
Szép négygyertyás koszorúval 
Köszöntjük az Adventet. 

Három lila hirdeti, hogy 
Hit, remény és szeretet, 
A rózsaszín, hogy boldogság 
Hassa át az ünnepet. 

Feldíszítjük termésekkel, 
Naranccsal meg almával, 
Arany masni, fenyőtoboz 
Ölelkezik gyertyával. 

Egy-egy szálat meggyújtunk majd 
Minden héten vasárnap, 
Hogy a fénye szétáradjon, 
Ragyogja be szobánkat. 

Gyertya lángja elvarázsol, 
Melengeti szívedet, 
És fellobban kamrájában 
A szunnyadó szeretet. 

Ha négy gyertya ontja fényét 
Az adventi koszorún, 
Senki szíve nem maradhat 
Bánatosan, szomorún. 

Töltse be mindenki lelkét 
Az isteni szeretet, 
S várjuk együtt örömmel a 
Betlehemi kisdedet. 
Juhászné Bérces Anikó 

 

Advent alatt 

A kívánság választ keressen... 
S lépjen elő az árnyék mögül, 
Mert a szeretet: fénynek örül. 
S ez öröm látható lehessen... 

A vágy is boldogan nevessen... 
Hisz angyalként könnyedén röpül; 
Mint a szellő a jászol körül. 
S mindenkit gyengéden szeressen... 

Mert csak várjuk áldott anyaként, 
Hogy győz a megváltó gondolat. 
Hisz zeng az angyalok dala rég, 
S ez megkönnyíti a dolgokat. 

Így mosolyt láthatunk eleget, 
S higgyük, hogy eljön a szeretet! 
Hóbor Gyula 

 


Adventi koszorú 

Te kicsi adventi koszorú 
Gyújts a szívbe fényt, mely szomorú 
E szent időben te légy a fény 
Bűnösnek a megváltó remény 

Még csak egyetlenegy gyertyád ég 
Hogy ne féljünk arra épp elég 
Veled együtt nagy csodát várunk 
Amíg a puha havon járunk 

 

Egy hét eltelt, két gyertyád lángol 
Égi dal szól valahol távol 
Idő röpül, még egy hét elszállt 
Koszorúd már három fénnyé vált 

 

Csend némaság van körülötted 
Üdvösség hője leng fölötted 
Lágy dallam hangjai az égen 
Eljön az, kit vártunk régen 

 

Míg várunk imádkozzunk csendben 
Bánjuk bűneink az adventben 
Fényed most ragyog mindenkinek 
Égő lángja a sötétségnek 

A negyedik gyertyád is kigyúlt 
A várakozás végre elmúlt 
Hírül hoztad lángjaiddal azt 
Kisded született, békét áraszt... 
György Emőke 

 

Advent 

Fenyőágak szívmelengető illata, viaszgyertyák átható fénye. 
Koszorút köt lelkünkben az emberek szeretete. 
Mosoly az arcokon, még akkor is, ha mindenhol fáj. 
Kisgyermekek szemében a szívből jövő ragyogás. 

Az angyalok már szárnyaikat bontják, 
hogy békét hozzanak és áldást. 
Végtelen, tiszta Öröm költözhet szívedbe. 
Hallod? A szívkapun kopog. Csak engedd be! 

Csukd be hát szemeid, hallgasd a kis csengőt! 
Tudod, azt a Hangot. Ott a legbelsőt. 
S ha meghallottad, a szereteted add tovább, 
de ne csak addig, míg csonkig égnek az adventi gyertyák! 
Sárándi Szilvia