„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve…” (Galata 2:20)
Ha támadás ér minket, beindulnak a túlélési ösztöneink. Mindannyian harcosok vagyunk!
De problémát vet fel, amit Pál mond: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.”
Ha elsődleges célod az önfenntartás, akkor nem hozhatsz szabadon helyes döntéseket.
Folyton olyan dolgokat teszel, amitől jól érzed magad, és amit mások elfogadhatónak tartanak, nem pedig azt, amit Isten vár tőled.
Sokat beszélsz a hívő életről, de keveset a gyümölcsöző életről.
Csak akkor tudsz gyümölcsöt teremni, ha hajlandó vagy meghalni önmagad számára: „ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (János 12:24).
A Bibliában a túlélést keresők megfosztották magukat attól, amit Isten tervezett számukra, mert a saját érdekeiket nézték Istené helyett.
Lót nem volt tekintettel Ábrahámra, és magának választotta a Jordán menti bővizű síkságot, de elvesztette a családját (ld. 1Mózes 13:10-11).
A gazdag ifjút talán ma a tanítványok közé számlálnánk, de ehhez túl sok mindenről kellett volna lemondania (ld. Márk 10:22).
Gyakran előfordul, hogy minél többel rendelkezünk, annál jobban ragaszkodunk hozzá.
Jézus azt mondta: „…aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt” (Lukács 9:24).
Pál azt írta: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (ApCsel 20:24).
A legbiztonságosabb hely – az egyetlen hely, ahol érdemes lenni – Isten akaratában van!
Forrás: Maiige.hu
Kommentáld!