Percnyik Pál versét,Kiss Hajnalkától kaptuk:
Könyörűlő szeretetre
ó,de sokan várnak szerte!
Sok az idős,gyenge ,beteg,
sóhajukat ki hallja meg?
A sok egészséges ember
ha meghalna egyszer-egyszer,
és meglátná arca mását,
beteg,idős embertársát!
Megfigyelték,hogy a gólya
midőn vándorútját rójja,
hosszú úton ha elfárad,
testvérei mellé szállnak,
szárnyaikat aláteszik,
őt igy szárnyukra emelik.
Mindaddig ,mig erőre kap,
hogy igy együtt szállhassanak.
Nem ok nélkül szállnak rajban,
egymást segitik a bajban.
Vándorútjuk együtt rójják
s célhoz érnek mind a gólyák.
Mi is vándorúton vagyunk,
égi cél felé vonulunk.
Ám sokunknak tört szárnya van,
célba érünk mindannyian?
Én,s te istenképü ember,
segitettünk-e csak egyszer?
azon ,ki lemaradt ,árván,
mert már alig állt a lábán.
Minket,kiket önzés hevit,
im egy gólya megszégyenit...
Tudunk-e úgy,mint ők tették
Felvenni a mások terhét?
Pedig ez volna a helyes,
ez volna a természetes.
Ahogy Jézus cselekedett:
Csak gyógyitott,csak szeretett.
Ha mi is igy cselekednénk,
egymást szivből segitenénk,
nem maradna el senki sem,
hisz mindannyiunkat vár a menny.
Kommentáld!