„Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.” Zsolt 22,6
Termékeny terület húzódik vágyaink és a valóság között. Gyakran itt ver gyökeret és szökken szárba a csalódottság, a kiábrándultság, az elkeseredés.
Gimnazista koromban egyik osztálytársnőmnek volt egy nővére, akinek nagyon menő volt a frizurája. Rövidre nyírták, egyenes tincsek hulltak a homlokába az egyik oldalon. Ő volt számomra az idősebb nővér, aki mindig tudja, hogyan kell stílusosan öltözködni, viselkedni, akit követni lehet.
Úgy gondoltam, hogy a hajviselete teszi ilyen menővé. Mintha ez lenne az a pont, amiből kisarjad az életstílus, amire vágytam.
Igen, a frizurából.
Nem számít, hogy az ő haja vékony és könnyen alakítható. Nem számít, hogy az enyém vastag szálú és kezelhetetlen.
Nem számít, hogy az övé sima és egyenes szálú. Az sem, hogy az enyém jó esetben hullámos, de inkább göndör.
Lényegtelen, hogy az ő tincsei lágyan a homlokára hullnak. Az is, hogy az enyémek felfelé kunkorodnak.
Így van, a valóság nem számít.
Vágyaimmal a legmagasabb lécet céloztam meg, azt akartam, hogy szépen hulló, sima tincseim legyenek.
A fodrász szabni kezdte a hajamat. És szabta, és szabta. Aztán próbált meggyőzni, hogy PONTOSAN úgy nézek ki, mint a „nővérem” a képen.
De ez hazugság volt. Tudtam. Ő is tudta.
Mennyire el voltam keseredve, mekkora csalódottság burjánzott el a vágyaim és a valóság közti széles területen! Máig vannak rémálmaim arról a szörnyű frizuráról, s felébredve ijedten kapok a fejemhez, rajta van-e még a hajam. De a haj újranő. Idővel a rosszul levágott frizurát ki lehet javítani. Ez a csalódottság begyógyulhat.
Vannak ennél sokkal nehezebben kezelhető esetek. Talán a te lelkedben is jókora terület van egy beteljesületlen vágy és a jelenlegi valóság között. Ha igen, akkor ott bizonyára csalódottság szökött szárba.
A 23. zsoltár első verse így szól: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” A szűkölködöm (héber chacer) szó jelentése hiányt szenvedni valamiben, kiüresedni. Ha tehát az Úr az én pásztorom, nem üresedem ki. Nem élek a csalódottság állapotában, nem szikkasztanak ki a körülmények. Pedig – néha igen. És nem csak a frizurám miatt. Más dolgok hiányát is érzem. Fontos dolgokét.
Mit tegyek hát, hogy az Úr legeltetésének hatására összehúzódjék a vágyaim és a valóság közti tér?
Mikor csalódást érzek, átgondolok néhány kérdést:
Mit tanulhatok ebből? Lehet, hogy a csalódásban Isten akar velem találkozni (angol szójáték: disappointment=csalódás; appointment= találkozó). Ha Isten szándéka az, hogy meglássak, tanuljak valamit, hogy növekedjek a csalódás feldolgozása által, akkor nyitottnak kell lennem, hogy ezt észrevegyem.
Isten gyakran valamilyen hibámra mutat rá, amin változtatnom kell. Ha tudatosan Rá figyelek, könnyebben tudom helyreigazítani az elvárásaimat.
Lehet, hogy annyira lefoglal a rágódás amiatt, amim nincs, hogy elfelejtem értékelni, amim van, és hálát adni érte? Gyakran nem az okozza a csalódottságot, hogy a valóság rossz. Azért tud gyökeret verni a keserűség bennem, mert túl nagy a terület az elvárás és a valóság között, túlságosan magasra helyeztem vágyaim mércéjét.
Van-e valami, ami rajtam áll, amivel megszüntethetem a csalódottságot? Ha igen, kérjem Istent, adjon bátorságot, hogy megtegyem a szükséges lépéseket. Ostobaság, ha csak várom, hogy jobb legyen a helyzet, és nem teszek érte semmit. A valóság és a vágyaim közti tér csak akkor változhat meg, ha én is változom.
Visszakanyarodva a gimnáziumi frizurához. Kérlek, ha észreveszitek, hogy csudás kis fürtöcskékről ábrándozom – az élet bármely területén -, juttassátok eszembe azt a hajdani hajvágást. Kérlek. Szépen kérlek. Olyan szépen, hogy még hajzselét is raktam a tetejére.
Uram, köszönöm neked, hogy csalódásaimat fejlődésemre fordítod. Tudom, hogy egyedül Te vagy képes leszűkíteni a teret a vágyaim és a valóság között. Segíts, hogy bízzam Benned minden élethelyzetben, akkor is, ha ott helyben nem értem, mi miért történik. Jézus nevében, Ámen.
Kommentáld!