Az ellenségek

Két ellenség ugyanazon a hajón utazott. Hogy minél messzebb legyenek egymástól, az egyik a hajó orrába, a másik a tatjára telepedett, és ott is maradt. Ekkor erős vihar tört ki, és hányta-vetette a hajót. Az, aki a taton tartózkodott, megkérdezte a kormányost, hogy a hajó melyik része fog előbb elmerülni. "Az orra" - felelte az. Mire a másik: "Akkor már nem bánom a halált, ha végignézhetem, hogy ellenségem előttem fullad meg."

Ugyanígy némely emberek mások iránti gyűlöletből szívesen eltűrik a szenvedést, csak lássák, hogy azok szerencsétlenül járnak.

------------------------------------------------------------------------------------------

 A békák

Két béka élt egymás szomszédságában. Az egyik a mély és az úttól távol eső tóban lakott, a másik az útszéli pocsolyában. A tavi béka biztatta a másikat, költözzék át hozzá, hogy jobb és biztonságosabb életben legyen része. Az azonban nem hajlott a szóra; azt mondogatta, hogy ő már elszakíthatatlanul megszokta a helyét - míg csak egy arra haladó szekér agyon nem gázolta.

Ugyanígy a hitvány életmódot folytató emberek előbb elpusztulnak, mintsem jó útra térhetnének.

------------------------------------------------------------------------------------------

 A tölgyfa és a nád

A tölgyfa és a nád azon versengtek, melyikük az erősebb. Ekkor hatalmas szél támadt. A nád ingadozott, hajladozott a szélrohamokban, nehogy gyökerestül kiszakadjon; a tölgy azonban teljes erejével ellenszegült, és tövestül ki is szakadt.

A mese bizonyítja, hogy nem szabad az erősebbekkel viszálykodni.

------------------------------------------------------------------------------------------

 A hitvány ember, aki arany oroszlánt talált

Egy kapzsi és gyáva ember aranyoroszlánt talált, és így szólt önmagához: "Nem tudom, mi lesz velem ebben a helyzetben. Magamon kívül vagyok, és nem tudom, mit tegyek. Pénzvágy és gyáva gondolatok között ingadozom. Milyen sors vagy milyen isten hozta létre ezt az aranyoroszlánt? Lelkem ilyen helyzetben önmagával viaskodik. Kívánja az aranyat, fél az arannyal járó bajtól; vágyam arra ösztönöz, hogy nyúljak hozzá a talált kincshez, természetem, hogy maradjak távol tőle. Ó, sors, aki ajándékot adsz, és nem engedsz hozzányúlni! Ó, gyönyört nem nyújtó kincs! Ó, istenek kegyetlenné vált kegye! Mi legyen hát? Milyen fogással éljek? Milyen eszközhöz folyamodjak? Elmegyek, idehozom a szolgákat, az ő feladatuk lesz, hogy közös erővel, többedmagukkal megragadják, és én távolról nézem."

A mese illik az olyan gazdag emberre, aki nem mer a pénzhez hozzányúlni, és felhasználni azt.

---------------------------------------------------------------------------------------------

 A delfinek és a kis hal

A delfinek és bálnák egymással küzdöttek. A csata már hosszú ideje tombolt, mikor felmerült egy kis hal, és megpróbálta szétválasztani őket. Az egyik delfin azonban nevetve szólt rá: "Inkább elviseljük, hogy harcolva pusztuljunk el egymás által, mint hogy te légy köztünk a döntőbíró."

Ugyanígy némely semmirevaló ember viszályok idején látszik valakinek.

----------------------------------------------------------------------------------------------

A méhész

A méhész gazdaságába távollétében betört egy idegen, s ellopta a mézet és a viaszt. Mikor a gazda megjött, és látta az üres kasokat, melléjük állt, és vizsgálgatta őket. A méhek pedig, mikor megjöttek a mezőről, ahogy ott találták őt, fullánkjukkal nekiestek, és szörnyen helybenhagyták. Erre ő így szólt hozzájuk: "Nyomorult állatok, ti azt, aki ellopta a viaszotokat, bántatlanul elengedtétek, engem pedig, aki gondoskodom rólatok, összeszurkáltok?"

Ugyanígy némely ember tudatlanságában nem őrizkedik ellenségeitől, de barátait mint rosszakarókat eltaszítja magától.

--------------------------------------------------------------------------------------------

 A delfin és a majom

Szokásuk azoknak, akik a tengeren utaznak, hogy máltai kutyákat és majmokat visznek magukkal úti szórakozásul, így egy ember tengeri útra indulva, majmot vitt magával. Mikor Szunion mellett jártak (ez Athén hegyfoka), történetesen nagy vihar kerekedett. A hajó felfordult; mindnyájan úszva próbáltak kimenekülni; úszott a majom is. Egy delfin észrevette, és azt hitte, hogy ember: ezért a hátán vitte kifelé. Amint a Peiraieuszhoz, Athén kikötőjéhez értek, a delfin azt tudakolta a majomtól, hogy athéni-e. A majom kijelentette hogy az, sőt előkelő ottani szülőktől származik. A delfin aztán azt kérdezte, hogy ismeri-e a Peiraieuszt. A majom azt hitte, hogy egy embert emleget, és azt felelte, hogy az illető meghitt jó barátja neki. A delfin a hazugság miatt megharagudott: lemerítette, és vízbe fojtotta a majmot.

A hazug emberre alkalmazható.

-------------------------------------------------------------------------------------------

 A szarvas és az oroszlán

A szomjas szarvas egy forráshoz ment. Amint ivás közben meglátta tükörképét a vízben, dicsérte agancsát, látva milyen nagy és szép, lábait viszont ócsárolta, amiért vékonyak és gyengék. Még ezzel foglalkozott, amikor egy oroszlán jelent meg, és űzőbe vette őt. A szarvas futni kezdett, és jóval meg is előzte az oroszlánt. Ameddig puszta volt a síkság, az elöl futó szarvas biztonságban volt, de mikor egy erdős helyre ért, ott az agancsa beleakadt az ágakba; nem tudott tovább futni, és az oroszlán elkapta. Mikor már haldokolt, így szólt magához a szarvas: "Én szerencsétlen! Az őrzött meg, amit árulónak hittem, és amiatt pusztulok el, amiben nagyon bizakodtam."

Ugyanígy barátaink közül gyakran azok mentenek meg a veszedelmekben, akikre gyanakodtunk, s azok árulnak el, akikben megbíztunk.

----------------------------------------------------------------------------------------

 A szarvas

Egy fél szemére megvakult szarvas a tengerpartra ment, és ott legelt; ép szemével a szárazföld felé nézett, figyelte, jönnek-e a vadászok, vak szemével pedig a tenger felé fordult, mert onnan semmi veszélyt nem várt. Csakhogy éppen arra hajóztak néhányan, észrevették és lenyilazták őt. Haldokolva így szólt önmagához: "Én szerencsétlen, a szárazföldtől mint ellenségtől őrizkedtem, és sokkal vészesebbé vált számomra a tenger, amelyhez menekültem."

Ugyanígy azok a dolgok, amelyek feltételezésetek szerint veszélyesek, sokszor hasznosakká válnak, azok pedig, amelyeket üdvöseknek gondoltatok, veszélyeseknek bizonyulnak.