Teremtői munkájának harmadik napján Isten ezt mondta: „Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön.

És úgy történt" (IMóz 1,11). Ezután Isten gondoskodik az éltető napfényről, az esőről, a földben és levegőben található szükséges táplálékról. Csodálatos a növényvilágnak az a sok formája és színpompája, amelyekben gyönyörködhetünk napról napra. A növények azonban nemcsak szépségükért lettek teremtve, hanem táplálékul, sőt más fontos feladatot is betöltenek. A növények gazdag világából most a fákkal foglalkozunk, ezen belül is azokkal, amelyek a Bibliában találhatók.

Az akácfa a pillangósvirágúak (Fabaceae) Robinia Pseudoacacia családjába tartozik. Az akácfák különböző fajtái Észak-Amerikától a trópusokon és a szubtrópusi területeken át Ausztráliáig megtalálhatók. Szeretik a kavicsos, homokos, sőt futóhomokos tájakat. Magasságuk eléri a 15-20 métert is. Élettartamuk elérheti a 100 esztendőt is. Virágaik fürtökben találhatók, fehér vagy vöröses színűek. Az akácfa gazdasági jelentősége nagy. Értékes szerszámfa, tüzelőanyag. Virágából a méhek kitűnő mézet gyűjtenek.

A bibliai akácról (héberül: sittá; sittimfa a Károli fordításban) olvashatunk az Ézsaiás könyve 41,19-ben: „A pusztában cédrust növesztek meg akácot..." nem azonos a nálunk elterjedt fehérakáccal.

A Bibliában zömmel az Afrikában elterjedt akácia fajokról van szó (Acacia arabica, vagy Acacia nilotica), amely nemzetséghez kb. 800 fa és cserje tartozik. Törzsük vékony, levelük jellegzetes szárnyasán Összetett, és kemény tüskéik vannak. Virágaik aprók és illatosak.

Az Ószövetség idején a szövetségláda és a szent sátor készítéséhez akáciát használtak mivel nagyon tartós volt és erős illata miatt a rovarok elkerülték.

Az Úr ezt mondta Mózesnek: „Készítsenek egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát akácfából/ Vond be színarannyal, kívül-belül vond be, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt/" (2Móz 25,10-11)

„Készíttess oltárt akácfából, öt könyök hosszúra és öt könyök szélesre: négyzet alakú legyen az oltár, a magassága pedig legyen három könyök" (2Móz 27,1).

Azért is akácból ill. akáciából kellett készíteni, mert a pusztában ez volt az egyetlen használható fa. Könnyű volt, nyersen is könnyen megmunkálható, kidolgozva pedig finom erezetű. Kissé sárgás színe idővel megsötétedett.

Ez a fa Palesztinában szintén elterjedt, amit a sittá-ból képzett helynevek is tanúsítanak: „Amikor Izrael Sitiimben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival, mert ezek meghívták a népet isteneik áldozatára" (4Móz 25,1-2).

Izrael fiainak a pusztai vándorlás táborhelyeiben találkozunk ezzel a szöveggel: „ Ott táboroztak a Jordán mentén Bét-HajjesímóttólÁbél-Hassittimig Móáb síkságán" (4Móz 33,49).

Amikor Izrael népe elérkezett az ígéret Földjéhez, és készülődött a „honfoglalásra", Józsué kémet küldött ki Sittimből: „Akkor Józsué, Nún fia, titkon két kémet küldött Sittimből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót" (Józs 2,1).

Mikeás próféta könyvében is megtaláljuk Sittim helységét: „Én népem, emlékezz csak! Mit tervezett Bálák, Móáb királya, mit válaszolt neki Bálám, Beórfia, és mi történt Sitiimtől Gilgálig? Akkor megismered az ŰR igaz tetteit!" (Mik 6,5)

A Biblia említ egy akácia-völgyet is: Abél-Hassittim-et

Ézsaiás próféta könyvében több messiási prófécia található. Az egyikben olvasunk az akácfáról: „A pusztában cédrust növesztek meg akácot, mirtuszt és olajfát. A pusztaságba borókafenyőt ültetek, kőrisfát meg ciprust" (Ezs 41,19).

Az itt említett akác a Jordán völgyének termékeny részén szépszámmal termett. Törzse vastag volt, és magassága elérte a 20 métert. A hagyomány szerint a szent sátor készítéséhez is ezt használták.

Arról nincsenek adatok, hogy az Úr Jézust milyen fából készült keresztre feszítették, de feltehető, hogy az is akácfából készült.