"Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza."
Példabeszédek könyve 11:27
A bibliai Eszter királyné története pontosan ennek a reggeli gondolatnak az illusztrációja. A törvény szerint senki, még a király felesége se léphetett hívatlanul a perzsa király elé. Eszter azonban jóra törekedve, még saját életét is kockára téve lépett be a trónterembe, hogy a saját népét fenyegető veszély elhárítását eszközölje ki nála. A törvény akár még halálbüntetéssel is sújthatta volna a királynét, de nem így történt. Az ő jósága a királyban is jóságot szült, meghallgatta Esztert, és közbenjárására megakadályozta a zsidók kiirtását.
Hámán, a király első főembere azonban rosszat akart. Ő eszelte ki a zsidók elpusztításának borzalmas tervét. Fondorlatosan rávette a királyt, hogy borzalmas elgondolásának törvényes látszatot adjon. A legjobban Márdokeust, Eszter nagybátyját gyűlölte, akinek el is készíttette a bitófáját. De az események mégsem úgy alakultak, ahogy Hámán eltervezte. A zsidók kiirtása meghiúsult, ő maga pedig azon a bitófán végezte, amelyet ellenségének, Márdokeusnak ácsoltatott.
Aki másnak vermet ás maga esik bele – tartja a magyar közmondás is. És ez szépen kidomborodik Eszter történetében is. A hétköznapi életben azonban nem mindig ilyen egyértelmű ez a törvényszerűség. Néha úgy tűnik, hogy a jókat kihasználják, a gonoszok pedig jól járnak. Egy nagy különbségről Eszter és a mi életünk között ne feledkezzünk meg.
Míg Eszter történetének már vége van, a mienkének még nem. Így ha kitartóan jóra törekszünk, legkésőbb akkor, amikor Jézus másodszor is visszajön, megkapjuk jutalmukat. A mi történetünk akkor fog véget érni. Gondoljunk ma is Eszterre, és törekedjünk a jóra.
Kommentáld!