„... az igazak lakóhelyét megáldja”  (Péld 3,33). 

Aki igaz ember és féli az Urat, annak még a háza teteje is Isten védelme alatt áll. Otthona a szeretet lakhelye, a szent élet iskolája, és mennyei világosság sugárzik benne. Főhelyen van benne a családi oltár, ahol naponta tisztelik az Urat. Ezért az Úr megáldja lakhelyét. Lehet szerény kunyhó vagy tágas udvarház; az Úr áldása nem az otthon nagyságától, hanem lakóinak magatartásától függ. 

Az a ház a legáldottabb, amelynek gazdája és gazdaasszonya istenfélő ember, de egy fiú vagy leány, vagy akár egy szolgáló is áldást hozhat egy egész házra. Az Úr gyakran egy egész háznépet megáld és felvirágoztat annak egy vagy két tagjáért, akik „igazak” az Ő szemében, mert kegyelme már megigazította őket. Szeretteim, fogadjuk be az Úr Jézust állandó vendégünknek, mint a betániai testvérek, és akkor igazán áldottak leszünk. 

Ügyeljünk arra, hogy minden dolgunkban igazak legyünk - mindennapi munkánkban, mások megítélésében, szomszédainkkal való bánásmódunkban, egész életvitelünkben és magatartásunkban. Mert az igaz Isten a hamis életet nem tudja megáldani.

SPURGEON TANÍTÁSA A HITRŐL

Én a hitet szószerint veszem,

Hinni valamit, annyit teszen:

Nem kutatni kétkedőn utána

Nem kérdezni még sokszor, – hátha

Mégsem úgy van, – húzódni tőle,

Amíg meggyőződünk felőle.

Az üdv dolgait amint van hiszem,

És a hitet szószerint veszem.

Oly egyszerű az üdv nagy útja:

„Higgy és üdvözülsz” – így van megírva.

Annyi az egész: Higgyed és higgyem,

Hogy az Úr Jézus meghalt értem.

Halálával minket megmentett,

Ingyen kínál örök életet.

Fogadd el a feléd nyújtott kegyet,

Csak hinnünk kel és a miénk lehet.

Egy vasárnapi iskolában

Erről szólott a lecke tárgya,

S a gyerekek könnyelműen veszik:

Megszokott tárgy már a hit nekik.

A tanító magyarázza s kérdi,

Gyermekszívnek nehéz megérteni.

Arcukról látja, hogy csak nem értik,

Ezért másképpen magyarázza nékik.

Óráját zsebéből kiveszi,

Kinek kell ez óra? – kérdezi.

A gyerekek csak mosolyognak,

Nem hiszik amit most hallottak.

Nem kell! – kiáltja vissza Janika,

Mert úgysem adja, mondja Marika.

„Gyere Gyurika legyen hát a tied!”

Dehogy fogadná el, szinte megijed.

Nem hiszik, hogy az övék lehetne,

Kezüket sem nyújtják érte.

Akkor a kis Jóska kimegyen,

„Neked kell az óra gyermekem?”

Felé nyújtja, az meg elveszi,

Zsebrevágja és megköszöni.

A többiek nézik csodálkozva:

Tanító bácsi hát neki adta?

– Igen, tinéktek is kínáltam,

Aki elvette, annak adtam…

És ez a hit. – figyeljétek meg,

Így kínálja Jézus a mennyet,

Az üdvösséget, az örök életet,

Csak el kell fogadni tinektek.

Mert ez a hit, hogy fogadjam el,

Amit Jézus nyújt nagy szeretettel.

Én is a hitet szószerint veszem,

Mit Jézus ígért, én azt elhiszem.

Ingyen kínál lelki javakat,

Uram elfogadom azokat.

Méltó nem vagyok rá érezem.

Tudom, amit nyújtasz: kegyelem.

Én csak feléd nyújtom a kezem

És a hitet szószerint veszem.

C. H. Spurgeon „Isten ígéreteinek tárháza” c. könyvéből