Lukács ev.2.rész 25-35 :
„És ímé  Jeruzsálemben élt egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek volt ő rajta. És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. És ő a Lélek indításából a templomba ment, és mikor a gyermek Jézust bevitték szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek, Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldotta az Istent, és monda: Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára; Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére. József pedig és az ő anyja csodálkoznak azokon, a miket ő felőle mondottak. És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak; Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.”

Kedves Testvérek!

A fenti Igével kívánok áldott, örömteljes ünneplést Megváltónk születése napján!

Szeretettel: Joli

 

 

 

Áldott Karácsonyt

 

 

Jézus földünk vándora lett,

a szívedben keres helyet.

Ha szívedbe befogadod,

áldott lesz a karácsonyod.

 

 

 

   Angyali koncert!

 

Isten csodás szép jeleként,

Betlehemi mezők felett,

fehérruhás angyalsereg

tölti be a fénylő eget.

Bűntelen angyalok ajkán

zeng a szép mennyei ének,

kis időre, láthatóvá

váltak, a mennyei lények.

Juhpásztorok félelemmel

hallgatták, a szép éneket,

egyik angyal szólt hozzájuk,

ne féljetek, ne féljetek!

Fiában ma, jó Atyátok,

láthatóan jött közétek,

bűneitek börtönéből,       

a megváltást, hozta néktek!

 

Már csak emlék, e szép koncert,

Betlehemi mezők felett,

azóta, sok sötét felhő

takarta el, a kék eget.

Mert a földön bűn s igazság,

vívja könnyes – véres harcát, 

s a bűn, torzzá változtatta,

a bűntelen ember arcát!

De jön Jézus nemsokára!

Harsonaszó zeng a légben,

vérén váltott menyasszonyát,

hazaviszi dicsőségben!

Pecznyík Pál Celldömölk, 2010. XII. 14.

 

 

 

 

                          Betlehemi tragédia!

 

Heródes a kárhozatban hiába hunyja le szemét,

behunyt szemmel is látja ő, gyermekvérrel hintett kezét!

 

Betlehemi gyermekeknek drága vére folyik kezén,

pillanatig sem könnyíthet kínzó lelkiismeretén.

 

Az ő szívéből indult ki, az a sátáni gondolat,

megölni az Isten Fiát, az éjszaka leple alatt!

 

Parancsára: katonái, Betlehemre rárontottak,

s kicsiny fiúgyermek után, minden otthont átkutattak.

 

Anyák: sírva könyörögtek, ne bántsátok! Inkább engem,

de a barbár katonák közt, szánószívű nem volt egy sem.

 

Még Betlehem környékén is minden kisfiúgyermeket,

születéstől kétévesig, megöltek a fegyveresek!

 

Betlehemben, ahol értünk Jézus Krisztus megszületett, 

barbár hordák éles tőre, járt át sok kis fiúszívet!

 

Az irigy Heródes miatt, mártírhalált halt sok gyermek,

gyász volt egész Betlehemben, s hullottak a fájó könnyek.

 

Ártatlanul haltak meg ők, így jutottak a mennybe föl,

ahol mártírkoronájuk, már örök fényben tündököl!

 

Heródes meg kárhozatban egyre nézi véres kezét,

s látja azon – mindig frissen – a legnagyobb vádlót: a vért!

 

                                                                     Pecznyík Pál

                                                                     Celldömölk

                                                                     1987.              

 

 

  Boldog karácsony

 

Újra karácsony van

az egész világon,

egyik felén, télen,

másik felén, nyáron.

Jézus üdvöt hozott

földön, minden népnek,

fehérnek, színesnek,

gazdagnak, szegénynek.

Bűnök sötét leple

borult, minden népre,

Jézus megszánt minket,

fényt hozott az éjbe!

Bűnükre hulló fény,

sokaknak nem tetszett,         

mert azt takargatni

kellett, a fény mellett.

Boldog, ki örömöt,

igazságot szeret,

útjára fény ragyog,

mint égi szeretet.

Mind ez: csodás módon,

Jézusban egyesül,

ki Őt befogadja,

az üdvben részesül.

Ma újra karácsonyt,

ünnepel a világ,

ám Megváltó nélkül,

elhervad, mint virág.

Míg e múló testben

élünk, vándorolunk,

csak Jézusban lehet,

boldog karácsonyunk.

 

                 Pecznyík Pál

                 Celldömölk

                 2009. XII. 26.

 

 

 

    Csodás örömhír:

 

Atyánk szánalmas szíve,

Fiát hozzánk küldte le.

Itt senki sem várta Őt,

Világteremtő Dicsőt!

 

Itt élt, itt járt, szenvedett,

feltámadva mennybe ment.

De nemsoká visszajön,

vajon kit visz mennybe föl?

 

Pecznyík Pál 2016. X. 12.

 

 

                Ég Föld találkozott!

 

Mi fel sem foghatjuk, Isten mit áldozott,

midőn Betlehemben, Ég s Föld, találkozott!

Jézus látta rajtunk, a bűnt: e rút szennyet,

s értünk: odahagyta, a ragyogó mennyet!

Dicsőséges trónját, elhagyta az áldott,

szeme: jászolágyon, látott napvilágot!

Hasonló lett hozzánk, bűnünket kivéve,

lejött, hogy bennünket: öleljen szívére.

Mi meg, bűn rabjai, ó mit tettünk Vele,

ellene a szívünk, haraggal volt tele.

Ha bár, bűnünk miatt, meg intett bennünket,

látva: bűnre hajló, feslett életünket.

Urunk bár megdorgált, javunkat munkálta,

bűn miatt vesztünket, már előre látta.

Ő nem kirándulni jött, közénk a földre,

hozzánk hasonlóan, víg életet töltve.

Rövid élete is, szolgálatban telt el,

törődött leprással, vakkal, elveszettel.

Megsiratta: kemény akaratos népét,

Már előre látta, kárhozatos végét!

Tudta: bűnösökért, nem hiába fáradt,

szívéből csak jóság, csak szeretet áradt.

Ő nem dicsekedni, meghalni jött értünk!

Mivel üdv útjáról, bűn útjára tértünk.

Művét bevégezte, a kínok keresztjén,

teljen meg hívőkkel, a mennyei szentély!

A dicső új honban, új Jeruzsálemben,

hogy Isten trónjánál, élhessünk örömben.

 

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 17.

 

 

                             Első karácsonyéj

 

Első karácsonyéj, bizonyára szép volt,

táj felett őrködött, a fénysubás vén hold.

Juhok mellet néhány pásztor volt csak ébren,

többi a kunyhóban, elszenderült mélyen.

A zöld mező felett, a mély éji csendben,

hallatlan esemény, ment végbe a mennyben.

Fény tört át az égen, fénylőbb, mint száz hajnal,

s a menny tárt kapuján, kilépett egy angyal.

Megállt fényruhában, pásztorokkal szemben,

hírt hozott a mennyből, szólt emberi nyelven.

Nagy örömhírt hoztam, bár hallaná minden,

Fiában ma éjjel, földre jött az Isten!

Van egy kőistálló, kicsiny Betlehemben,

jászolágyon pihen ott, az Istenember!

Amíg szólt az angyal, légben a táj felett,

angyalok kórusa, zengte az éneket.

Félénk pásztorokba, bátorság költözött

csodás egység támadt, az Ég és Föld között.

Elsőként pásztorok látták a nagy csodát,

jászolágyon fekve, Istennek Szent Fiát!

Nekünk is ez a hír, ad örömöt, békét,

Isten Fia által, mennybe várja népét.

 

                                                         Pecznyík Pál

                                                         Celldömölk

                                                         2007.

 

 

Fiát küldte értünk Isten!

 

Kétezred év távolában,

csillaghímes éjszakában,

ki gondolta: Betlehemben,

Isten van ott egy gyermekben?

Kicsi mécses fénye mellett,

anyaemlőt szív egy gyermek.

Jámbor állatok meg nézik,

különös látvány ez nekik.

Sziklába vájt istállóban,

Isten Fia a jászolban.

Rávetül már kereszt árnya,

testét egy sziklasír várja!

Csodák sora következett,

megrendítve földet, eget,

ki látott ily csodát itten,

emberek közt járt az Isten!

Itt élt harminchárom évig,

hogy út legyen földtől égig!

Melyen a hontalan lélek,

atyjához a mennybe térhet.

Ujjongjatok hát emberek,

csillogjatok boldog szemek.

Halleluját zengjen minden,

Fiát küldte értünk Isten!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1999. XI. 16.

 

 

 

 

Gyermekek karácsonyi hálája

 

Gyermekajkon zeng az ének

karácsonyi ének,

csilingelő gyermekhangon,

dicsőítünk Téged!

 

Megváltónkat, ki Atyádnak

jobbján ülsz a trónon,

aki előtt angyalsereg,

gyermeksereg hódol!

 

Egykor dicső égi fénytől,

rövid búcsút vettél,

és karácsony éjszakáján,

közénk földre jöttél!

 

Rólad zeng a hálaének,

karácsonyi ének,

kérünk fogadd ajándékul,

szívből adjuk Néked.

 

                 Pecznyík Pál

                1991.

 

 

 

 

IGAZI KARÁCSONY! 

Jézus születése 
emlékünnepén, 
ne csábítson téged 
múló földi fény. 
Ne tekints a múltba
az már ködbe vész, 
rád is vár a mennyben 
dicső égi rész! 
Ma, ne Betlehemre 
függesszed szemed, 
már rég mennyben van, ki 
üdvöt hoz neked. 
Ő Szentlelke által 
most is megjelen, 
csendesen kopogtat 
bezárt szíveden!

      +       +
Ne a karácsonyfát 
csodálja szemed, 
hanem Jézus előtt 
nyíljon meg szíved! 
Igazi karácsonyt 
Ő hoz ma neked, 
fény-árba borítja, 
sötét életed! 

 

Pecznyik Pál 
Celldömölk, 1997. I. 6.