"Áldott vagy a mezőn" (5Móz 28,3).
Milyen gyakran találkoztunk az Úrral, mikor egyedül voltunk a
természet csendjében! A bokrok és a fák tanúi voltak örömünknek? Újra
meg újra vágyakozunk ez után az áldás után?
Ilyen áldást nyert Boáz, amikor aratáskor a munkásai áldásmondással
fogadták. Virágoztassa fel az Úr mindazokat, akik az ekevasat a földbe
ersztik! Minden gazda számíthat Istennek az ígéretére, ha valóban
engedelmeskedik az Úr Isten szavának.
Kimegyünk a mezőre dolgozni, ahogyan Ádám tette. És habár Ádám bűne nyomán átkozott lett a föld, olyan vigasztaló tudnunk, hogy a második
Ádám, azaz Krisztus által áldást hoz reánk a mezőn munkálkodásunk.
Kimegyünk a mezőre, hogy megmozgassuk tagjainkat, és boldogan
hisszük, hogy az Úr megáldja kirándulásunkat, és egészséget ad, amelyet
az Ő dicsőségére akarunk felhasználni.
Kimegyünk a mezőre, hogy tanulmányozzuk a természetet, és látnunk
kell, hogy az egész látható teremtett világban mindenen Isten áldása
van, és még az is, amit mi nem látunk hasznosnak, magasabb célnak van
szentelve.
Végül kimegyünk a mezőre, hogy eltemessük halottainkat, és ha ránk
kerül a sor, mások visznek majd ki bennünket, hogy eltemessenek; de
akár gyászolunk egy sírhant fölött, akár alatta nyugszunk, áldottak
vagyunk.
Kommentáld!