Szüntelenül imádkozzatok. (1Thessz 5,17)
Sokévi kétség és tagadás után elhatároztam, hogy újra felfedezem a hitemet. A legnehezebb rész az volt, hogy újból rendszeresen imádkozzam.
Aztán észrevettem, hogy a nap csendes pillanataiban eszembe ötlött a "szüntelenül imádkozzatok" igevers.
Összezavarodtam, és bűnösnek éreztem magam. Még ha evés előtt sem jut eszembe imádkozni, hogyan imádkozhatnék szüntelenül?
Egyik nap áfonyaszedés közben rájöttem, hogy Istennel "beszélgetek" - nem formális imát mondok, hanem úgy beszélgetek vele, mint egy baráttal arról, milyen hálás vagyok az édes áfonyáért.
Azon kaptam magam, ugyanezt teszem, ha mosogatok, vagy vezetek - egyszerű beszélgetések ezek arról, ami történt velem. Több időt szentelek a hallgatásra is.
Ezekben a "beszélgetésekben" Isten "hangja" olyan, mint egy szívemen átfutó érzés, vagy agyamon átsuhanó gondolat. Néha hallom, amint Isten egy barátom szavain keresztül szól hozzám. Ha ez történik, akkor Isten mindkettőnk által munkálkodik, és Isten bölcsessége mindkettőnk javára válik.
Még küzdök, de a kapcsolat, melyet Istennel építek, miközben tanulgatom, hogyan "imádkozzak szüntelenül", erőt ad.
Imádság: Drága Urunk, add, hogy folyamatos párbeszédben legyünk veled. Ámen.
Kommentáld!