„Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok.”

A few of my favorite things crammed into one picture: Coffee, writing, sweaters, and being barefoot.:  Jak 4,8

Hajnali 3:38. Ránézek az órára, s valami azt súgja bennem: „Kelj fel”. Befelé fordulok, vívódom egy darabig a kialvatlanság gondolatával, aztán mégis kikászálódom az ágyból.

Odalent bekapcsolom a kávéfőzőt, és beülök a fotelbe. Kinyitom a naplómat, s kiszáradt lelkemből ezek a szavak törnek elő: „Istenem, nagyon hiányzol.”

Az utóbbi időben iszonyatosan felgyorsult az élet.

Tényleg sokat adnék azért, hogy 28 órából álljon egy nap.

De ebben a rohanással teli időszakban valami mást is megtapasztalok: azt, hogy hogyan távolodnak el az emberek észrevétlenül Istentől.

Nem mindig szándékos az eltávolodás:

Betegek a gyermekek – nem megyünk gyülekezetbe.

Holnap korábban kell indulnunk –nincs idő összeszedett imára.

Nem lehet kihagyni a testedzést – elmarad a bibliaóra.

Meg kell főzni a vacsorát – az esti áhítat háttérbe szorul.

Időre el kell készülni a jelentéssel, a dolgozattal, a beszámolóval – szóval értitek.

Nagyon is megértem ezt a küzdelmet. És azt is tudom, hogy nagy veszély leselkedik ránk a húzós időszakokban.

Érezhetjük az Istennel való együttlét hiányát, de lemaradhatunk Isten felénk tett jelzéseiről, mozdulatairól is. Isten hiánya (mindkét értelemben) tragikus, és veszélybe sodorja lelkünket, mely az Istennel való együttlétben tud kivirulni.

Felismertem Isten hiányát, s időt szakítottam rá, hogy átgondoljam ezt a harcot az idővel. Rengeteg tennivalóm van, de kiszikkadok, ha nem ér el hozzám suttogása ebben a húzós időszakban is.

Te is úgy érzed, hogy a szíved jelzéseket küld, hogy fordulj vissza Hozzá? Három dolgot javaslok, amik segítenek, hogy újra közelebb kerüljünk Isten szívéhez, mert talán te is félsz attól, hogy észrevétlenül túl messzire kerülsz Tőle, lemaradsz Róla.

Alkalmat kell találnunk az Istennel való napi együttlétre.

Még akkor is, ha ez hajnali 3:38. Még ha nyüzsgő is az élet, feszített és kaotikus, akkor is nyitva kell tartanom lelkem, hogy felismerje a Szentlélek jelzését: Isten velem akar lenni. A hajnali 3:38 természetesen nem válhat rendszerré, de arra sarkall, hogy tudatosan illesszek be egy fehér foltot az időbeosztásomba, amikor Istennel lehetek. Bárhol és bármikor lehetőség van erre, mert Ő mindig közel van. „Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok.” (Jak 4,8)

Éld át a csodát

Az ég színe, mikor reggel munkába hajtasz – vedd észre, és gyönyörködj benne. A nap melengető sugarai egy hűvös reggelen – vedd észre, örülj neki. Egy kisgyermek gügyögése, egy neked kedves személy mosolya, egy dicsőítő ének – éld át, gyönyörködj benne. Juttassák eszünkbe ezek a percek, milyen a teljes élet, milyen az, hogy része vagyunk valaminek, ami sokkal hatalmasabb nálunk.

Legyen halló füled – mindig.

Szívedben halk késztetés, hogy állj meg, szívd magadba a pillanatot – hallgass rá. Enyhe jelzés a szívedben, hogy mondj nemet, amikor pedig igent szeretnél mondani – hallgass rá(fordított helyzetben is).

Ne csak képzelődjünk Isten ígéreteiről, terveiről az életünkben, hanem akarjuk is megélni ezeket, figyeljünk állandóan az Ő hangjára.

„A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.” (1Kir 19,12)

Mindig találhatunk alkalmat az Istenre való odafigyelésre, legyen bármilyen sűrű is a programunk. Ha rátalálunk, ha megtapasztaljuk Őt, ha figyeljük jelzéseit, állandó tudatos közeledésünk egyre közelebb fog vinni Hozzá.

Uram, segíts, hogy ne lankadjon figyelmem, amivel közeledni akarok Feléd. Azt nem mindig tudom kézben tartani, ami körülöttem történik, de tudom, hogy irányításoddal akkor is közelebb húzódhatom Hozzád, amikor feszített tempóban élek. Ámen.