,,Majd azt mondta az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt (...) Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el.”

1 Sámuel 16:1

Érezted már valaha annyira kedvtelennek magadat, hogy legszívesebben csak feküdtél volna az ágyban, magadra húzva a takarót? Lehet éppen most vagy így.

Én is rejtőztem már el a takaró alatt egy-két alkalommal. Na jó, lehet volt az több is kettőnél.

Nos, akkor hogyan merészkedünk ki mégis? Hogyan győzzük le a kedvtelenséget, és megyünk tovább újra?

Van a Bibliában egy történet, ami segít nekem, amikor bánatos vagyok. (Ugye nem zavar, ha egy kicsit elővesszük a Bibliát? Nem hinném.)

Néhány évvel az ígéret földjének meghódítása után az izráeliták megunták, hogy Isten a próféták által vezeti őket. Királyt akartak maguknak, ahogy az a többi népnél volt szokás.

Abban az időben Sámuel volt a fő próféta, aki figyelmeztette a népet, hogy ez az egész királyos dolog egy rossz ötlet. Ők viszont kitartottak a követeléseik mellett, és Isten végül megengedte nekik, hogy királyt válasszanak. ,,Nem téged vetnek meg- biztosította Isten Sámuelt-, hanem engem.”

Az emberek egy Saul nevű férfit választottak, mert ő magas és jóképű ifjú volt. Nem viccelek. Így van leírva, feketén-fehéren. Saul vonakodva elfogadta a királyi címet, teljesen Istentől fügött ebben az új pozícióban, felkenve a Szent Lélek által.

Kis idő múlva Saul mégis úgy döntött, hogy királynak lenni nem elég megerőltető. Engedetlenné vált, és meggyalázta Istent azzal, hogy a saját kezébe vette az irányítást. (Ami megjegyzem, soha nem jó ötlet.) Ezért Isten elvette tőle a királyi címet és a felkenetés jogát.

Sámuel annyira szomorú volt Saul bukása miatt; befeküdt az ágyba és a fejére húzta a takarót. Csalódott Saulban, és sajnálta őt.

Na, ez most fontos. Ha most melletted ülnék, felállnék egy székre, és hangosan olvasnám fel ezt a részt. Lássuk csak! Egy nap Isten ezt mondta: ,,Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt, holott én elvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel fölött?” (1 Sámuel 16:1) 

Szeretem, ahogy ezt Eugene Peterson fordítja: ,,Ugyan meddig siránkozol még Saul miatt?”

Siránkozni? Igen. Ez egy jó szó.

Isten ugyanezt kérdezi tőlem és tőled: Meddig siránkozol azért, mert az élet nem úgy alakult, ahogy azt te eltervezted? Ugyan meddig?

Nem áll szándékomban lekicsinyíteni az életed bármely fájdalmas vagy csüggesztő helyzetét. Én is átmentem ezeken. Amikor a gyermekem meghalt, mielőtt még megszületett volna, nem voltam biztos benne, hogy valaha kikelek majd újból az ágyból. Nem is igazán akartam.

De ma már tudom: nem számít mennyire fájdalmasak vagy csüggesztőek a körülményeink, Isten nem akarja, hogy megrekedj ott, ahol vagy. Soha ne tégy pontot oda, ahova Isten csak vesszőt tesz.

Mindig van folytatása a történetednek, amit tovább kell írni. Amikor meglazítod a szorosan becsukott könyved kötésének zsinórját, és hagyod, hogy Isten folytassa az élettörténetedet, olyan dolgokat tapasztalsz majd, melyeket szem nem láthat, fül nem hallhat, és emberi értelem fel nem foghat. 

Isten így folytatja, így szól Sámuelhez: ,,Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el. Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt.” (1 Sámuel 16:1)

A búslakodásunk egy adott pontját Isten így szól hozzánk: ,,Elég volt. Kelj fel. Indulj el. Feladatom van a számodra. Az életed nem ért véget, még vannak megírandó fejezetei. Engedd el a csüggedést és bátortalanságot, és ragadd meg a következő kalandot, amit neked terveztem.”

A kérdés az, hogy mit fogsz válaszolni.

Sámuel retteget, de Isten így biztatta: ,,Én tudtodra adom, hogy mit cselekedj: azt kend föl nekem, akit mondani fogok neked.” (1 Sámuel 16:3)

Megmutatom, hogy mit kell tenned. Csak ennyit vár el Isten tőled és tőlem- tedd meg az első lépést az engedelmesség felé. Kelj fel és indulj el. Isten majd gondot visel minden másról.

Szeretem ebben a történetben a következő mondatot: ,,Sámuel megtette, amit az ÚR mondott.” (1 Sámuel 16:4)

Ó, igen, ez a kulcsa a kalandos élet megtapasztalásának, a virágzó hitnek...a hitnek, ami után mindig is vágytál.

Szóval mit mondasz? Készen állsz, hogy felkelj és elindulj?

 Uram, bevallom. Néha búslakodom és siránkozom. Amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt én szeretném, kelletlen képet vágok, és begubózom. Senki nem akar a közelemben lenni, amikor ilyen vagyok. Én se akarok a saját közelemben maradni, amikor ilyen vagyok.

Ma meghozom a döntést, hogy nem leszek többé búslakodó ember. Amikor az élet nem úgy alakul, ahogy reméltem, úgy tekintek majd rá, mint a Te gondviselésedre és védelmedre.

Bízom a Te hatalmadban az életem felett, akkor is, amikor nem értem.

Ámen.

(Forrás: Sharon Jaynes, When it's Time to Stop Moping, Girlfriends in God Daily Devotionals,http://girlfriendsingod.com/time-stop-moping/, Copyrighted by Girlfriends in God,